Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Naruto - A tragédia

2011.01.11

Nyolcadik rész: Az új csapat első küldetése.

Egy hete már, hogy Chianchi megsérült a Sakuraval folytatott harc alatt. A kórházból hamar kiengedték.A Hokage tartotta ígéretét és nem küldte őket újabb küldetésre. A rengeteg szabadidejét még az edzések sem szakították félbe, mivel Yamato kapitány rendszeresen lemondta a megbeszélt időpontokat. Így főként Narutoval tudta tölteni az idejét. Egyre jobban összemelegedtek. Egyre ritkábban került szóba Sakura is és ilyenkor Naruto ismételten kikelt magából. Nem akart arról a lányról beszélgetni aki ilyet tett. De még ilyenkor sem tűnt fel nekik a hiánya. Pedig nem is volt olyan távol.
Sakura az idejének nagy részében barátai társaságát kereste. Szerette volna, ha valaki megérti, ha valakinek kiöntheti a lelkét. De a legtöbben akiket ismert elfoglaltak voltak. Hol egy küldetés, hol egyéb városbéli kötelességük szólították el más irányba. Egy ízben sikerült Shikamarut elcsípnie, ahogy éppen a piacon vásárolt, de ez a beszélgetés sem hozta meg neki a lelki megnyugvást. Shikamaru a tőle jól megszokott egyhangúsággal hallgatta végig, majd közölte, hogy  milyen kínosnak találja, hogy ezt vele akarja megbeszélni. Átirányította Narutohoz, mondván ezt vele kell tisztáznia. Ezzel Sakura is tisztában volt, csakhogy Naruto nem igazán volt készséges ami a helyzet tisztázását illeti. Ha egyáltalán tudomást vett róla, akkor is olyan hangnemben beszélt vele aminek minden szava egy tör volt a szívében, így ezek a beszélgetések rendre befejezetlenek maradtak. Persze mehetett volna a mesteréhez, Tsunadehoz hiszen mindig ellátta őt tanáccsal amikor kellett és jó hallgatóság is volt, de nem volt hozzá mersze. Pontosan emlékezett az utolsó beszélgetésükre. Takarodj a szemem elöl és ne is lássalak amíg nem hívatlak.. Így ideje nagy részét céltalan sétálgatással töltötte. Ha ilyenkor belefutott Narutoba amint éppen Chianchival az oldalán sétálgat, azonnal fedezéket keresett, hogy ne vegyék észre. Eleinte még követte is őket, hogy megtudja mit csinálnak és Naruto mikor lesz szabad, remélve, hogy akkor talán beszélhet vele négyszemközt, de erről is gyorsan leszokott. Az ilyen séták mindig csókkal és elválással végződtek amit egyáltalán nem volt kellemes végig néznie. Ilyenkor ismételten rájött a sírógörcs és elvonult. Az estéi viszont nem függtek a napi behatásoktól. Már egy hete minden nap sírással ringatta magát álomba. Hamarosan már semmihez nem volt kedve. Az Etikából való felkészülés sem érdekelte. Óra is csak hetente egyszer volt belőle és a barátok üldözését is feladta már. Céltalannak érezte magát.
Éppen a gyakorlótérre tartott ahol anno annyit edzett együtt Narutoval, ahol elkövette azt a végzetes baklövést. Bár az útjának irányával nem volt tisztában, csak azt tudta, hogy otthonról el, ahol a szülei csak faggatnák. Ekkor bukkant fel előtte Shizune.
- Hol a francban kóvályogsz te egész nap? - szólította meg szép kis hangerővel megtoldva költői kérdését, majd folytatta - Egy órája kergetem a nyomodat, de senki nem tud rólad semmit. Azonnal jelenésed van a Hokagenál. Küldetésre mész.
- Értem. - válaszolta az egy hete már rendszeresedett állapotában.
Örülnie kellene, hogy végre van célja, de ez most azt is jelentette, hogy Naruto és Chianchi is ott lesz és nem tudja őket tovább kerülni. Az egész út alatt amíg eljutott a Hokage szobájába azt latolgatta magában, hogy hogyan próbáljon viselkedni előttük. Természetesen nem jutott dűlőre.
- Na végre, hogy előkerültél. - szolt Tsunade amikor Shizune beengedte.
Naruto, Chianchi és Shikamaru már ott állt.
- Akkor talán el is kezdeném az ismertetőt. - fordult Shikamaru a Hokage felé.
- Persze. - és jobb kezével legyintett jóváhagyólag.
- Nem tudom mit jegyeztetek meg, úgyhogy az elejéről kezdem és tömör leszek. - kezdte a mondókáját miközben kezét hátul összekulcsolta. - Amikor vissza jöttetek a küldetésről, akkor a visszahozott holtestről megállapítottunk, hogy az átokpecsét kezdeti verzióját viseli magán. Továbbá Yamato kapitány felderítése alapján megtudtuk, hogy az Akatsuki keze is benne van az ügyben. Ezért értesítettük a Folyók országával szomszédos szövetséges országokat és egy közösen felállított karantént hoztunk létre. Az országot elhagyó embereket elfogtuk és kikérdeztük. Igazából ez sok eredményt nem hozott. Egy valami viszont közös volt az elbeszélések kevés információból. Mégpedig, hogy az ottani földesúr valami módon korlátozva van, mind mozgásában, mind információ áramoltatás tekintetében. Ettől lett kényes a politikai helyzetünk. A folyók országába küldött felderítők, az esetleges csapatok mind veszélyben vannak a szokatlanul erős átokpecsét hatása alatt álló Démonok miatt. Az országot nem kezelhetjük sem megszállt országnak, mivel pár menekült nem elég ok erre, sem agresszornak, mivel nem tettek semmit ami nem belpolitikai besorolásba esne. Ugyanakkor ilyen szomszédot senki nem akar magának. De amíg a földesúr nem kér hivatalosan segítséget addig ismét nem tehetünk semmit, mert a nem szövetséges országok esetlegesen agresszivitást látnának benne és ellenünk fordulhatnak félve, hogy ez egy terjeszkedési szándék megnyilvánulása. Így kidolgozunk egy tervet kettős céllal, melynek az egyik résztvevői Ti vagytok.
- Innen átveszem. Köszönöm a gyors összegzést. - mondta a Hokage. Azzal tőle teljesen szokatlanul felállt és az asztalt megkerülve a csapat elé lépett.
- A tervünk egyik része, hogy kicsalunk párat a Démonok közül az országon kivülre és ott elfogjuk vagy megöljük őket. Ezzel viszont sorra kudarcot vallottunk. Minden alkalommal számítottak ránk, de ez nem meglepő. A meglepő, hogy viselkedésük alapján ismerték a csapataink helyzetét, erejét és a felállított csapdáink is használhatatlanná váltak. Tehát valaki informálta őket. Eddig négy csapatunk vált harcképtelenné. Ez összesen tizenhét shinobi. Tehát ha valaki informálja őket akkor a csapdáink nem fognak ezek után sem működni. És itt jöttök Ti a képbe. Naruto a legerősebb és Sakura a legjobb gyógyító, így a ti csapatotokban van a legjobb páros és már egyszer harcoltatok is velük. A feladatotok, hogy Border város melletti határszakaszt ellenőrizve az ott talált Démon csapatotokat semlegesítsétek. A csapdákat felejtsétek el, itt erőre lesz szükség.
- Honnan fogjuk tudni, hogy jönnek? - kérdezte Naruto.
- Onnan, hogy mi csaltuk oda őket. De nem tudjuk pontosan milyen útvonalon fognak jönni és a várost meg nem tehetjük csatatérré. A többi csapatunk ezen a szűk vonalon kívül minden területet ellenőrizni fog, így a megkerülésetek képtelenség lesz, csak tartsátok távol a várostól a harcokat.
- Mikor indulunk és Yamato kapitány mikor csatlakozik? - kérdezte Sakura felmérve, hogy csak hárman vannak itt a csapatból.
- Egy órán belül kapun kívül akarlak látni titeket, így reméljük, hogy nem lesz ideje kiszivárogni az információnak. És, hogy válaszoljak Yamato kapitány ma nem csatlakozik hozzátok. Más dolga van és ebben az esetben a kisebb csapat jelenti az előnyt. Naruto lesz a csapatvezető. Leléphettek. - indította útnak őket.
- És mi a másik célja ennek a küldetésnek? - kérdezte Chianchi.
- Azt majd akkor mondom amikor visszajöttetek. - válaszolta a Hokage és ismét helyet foglalt asztala mögött.
Mindannyian elindultak az ajtó felé amikor ismét utánuk szólt.
- Sakura maradj itt még egy kicsit. - közben elhelyezkedett ismét az asztala mögött.
Sakura ösztönösen ránézet Narutora, de ő elfordította a tekintetét és kilépett az ajtón.
- Sakura. Hogy haladsz az Etika ismételt elsajátításával? - kérdezte a Hokage.
- Hát még csak egy órám volt Iruka senseiel. - értette meg a maradásának okát.
- És mit gondolsz majd megint két évig fogod látogatni az óráit? Külön órákat kellett volna vele megbeszélned. A küldetés után jelentkezz Ibikinél és nála lesznek a különóráid. Megértetted?
- I-igen...- itt elbizonytalanodott a megszólítást illetőleg. Végül megpróbálkozott a megszokottal - ...Tsunade sama.
- Csak semmi Tsunade. Amíg, nincs meg az Etika vizsgád nem vagy a tanítványom és a megszólításom: Hokage. És további félreértések elkerülése végett. Három hetet kapsz a küldetésekkel együtt, hogy letedd a vizsgát és Iruka sensei óráira utána is be kell járj.
- Értettem. - válaszolta.
- Most távozhatsz és ajánlom, hogy tedd helyre ezt a helyzetet minél előbb, mert ezen a küldetésen nem fogadok el kudarcot. - és az előtte elterülő aktára fordította tekintetét.
Sakura csendben távozott és pár perccel az indulásuk előtt meg is jelent a falu kapujában. Már lemenőben volt a nap amikor összeállt a csapat és végre elindultak. Sakura tudta, hogy mit jelent ez. Meg fognak állni pihenni. Ezt sem akarta. Sem Chianchi és Naruto enyelgésére, sem az esetleges kínos beszélgetésekre nem volt kíváncsi. Egyszerűen túl akart esni a küldetésen. Persze, ha itt lenne Yamato kapitány, akkor legalább lenne kivel félre vonulnia, de így ez sem adatott meg.
- Megállunk ... - szolt Naruto - és holnap már virradat előtt megyünk tovább. Így reggelre már a célnál vagyunk és kellően kipihentek is leszünk.
- De ha tovább mennénk.... - próbálkozott egy tanáccsal Sakura.
- Nem. Ha megérkeztünk akkor még a terepfelmérésre is kell jusson időnk. - válaszolta és elkezdte az esti tábort előkészíteni. - két órás turnusokban fogunk őrködni.
- Vállalom az első szerepét. - válaszolta Sakura és így remélte, hogy elkerülheti a kínos részeket.
Naruto szeme összeszűkült és úgy nézett vissza rá, így próbálta kifürkészni a hirtelen jött aktivitás okát. De mivel nem jött rá semmi okát nem látta, hogy ellenkezzen.
- Rendben. Akkor én leszek a második és Chianchi az utolsó. Így összesen hat óra pihenésünk lesz, aminek elégnek kell legyen.
A tábor kialakításával gyorsan végeztek. Sakura talált is egy megfelelő megfigyelőpontot magának a környék szemmel tartása végett, de gondosan ügylet arra, hogy a táborra ne legyen közvetlen rálátása.
A falun kívül kötelező volt a megfelelő óvintézkedés, még akkor is, ha határon belül voltak.
Sakura az őrködés nagy részét csöndes merengésben töltötte. Gondolkozni már fáradt volt. Milliószor végig vette már magában a hibáit és azt amit tennie kellene. De megoldást sosem talált. Így csak guggolt azon a sziklapárkányon amiről beláthatta az egész terepet és némán nézett maga elé. Igazán nem látott semmit, de nem is kerülte el semmi a figyelmét. Az sötétben állatok sétáltak és másik állatok vadásztak rájuk, de mindez csak a tudatalattijában nyert értelmezést. Ugyanígy csak érzékeinek küszöbével érzete csak meg az apró neszeket amit Naruto keltett ahogy hozzá közeledett. De még így sem kellett megfordulnia, hogy megtudja a hang forrását.
- Szia. Nem tudsz aludni? - kérdezte inkább csak úgy ösztönösen.
- Dehogy. Jöttem leváltani téged. - válaszolta Naruto.
Sakura összerezzent ahogy tudatosult benne Naruto jelenléte.
- S-sajnálom. - hebegte
- Mit? - csodálkozott a hirtelen témaváltáson Naruto.
- Mármint azt...tudod Chianchival. Nincs rá mentségem. Azt hiszem, csak nehezen tudtam elfogadni, hogy más is... - tartatott egy kis szünetet, amíg elgondolta mit is akar mondani.
Naruto csak nézte a lányt és nem mert közbeszólni. Tudta, hogy valami olyanra veszi rá magát éppen amit már régóta nyomta a lelkét.
Hamar megszületett Sakuraban az elhatározás. Lehet többet nem lesz rá megfelelő alkalom
- … , hogy mással leszel boldog. Már hosszú ideje gondolkozok kettőnkön...illetve, hogy mi is van kettőnk között.
- Sakura...
- Ne. Kérlek ne szakíts félbe. Tudom, hogy nem jó az alkalom, de el akarom mondani. - és ráemelte Narutora tekintetét.
Csodás érzés volt ismét a szemébe nézni és gyorsan törtek rá az emlékek. Ahogy megismerkedtek az Akadémián, ahogy bénázott és hülyét csinált magából minden alkalommal. Majd ez a srác lett a legerősebb shinobi a faluban és mindez csak azért, mert ő Sasuke után vágyakozott. Ahogy számtalanszor megmentette és ő csak a terhére volt, de ezt egyszer sem ismerte el. És ahogy egyre természetesebbé vált, hogy mindig ott lesznek egymásnak. Egészen addig...
Ekkor könnybe lábadt a szeme, így gyorsan elfordult. Tudta, hogy nem lenne képes folytatni, ha továbbra is a szemébe kellene néznie.
- Tudod azt hiszem túl természetesnek vettem, hogy mindig itt leszel mellettem és ezért nem tettem semmit és ezért voltam hálátlan. Egy biztos pont vagy az életemben és ezért voltam mindig a terhedre. Csak rád támaszkodtam és most elveszítettelek, mert még önző is vagyok. Kolonc vagyok mindenki nyakán. Remélem egyszer majd megtudsz bocsátani és méltó leszek hozzád.
- Sakura, ne mond ezt. Nem vagy kolonc. Te vagy a legjobb orvosi ninja és hitetetlenül ügyes harcos. - mondta Naruto és finoman megérintette Sakura vállát.
- Megyek lepihenni. - válaszolta Sakura és gyorsan elhúzódott Naruto érintése elől. Nem akart több fájdalmat.
Az este hátralevő része eseménytelenül telt és hajnalban gyorsan elhagyták a tábort.
Bár Naruto nem mondta, hogy megbocsátott Sakuranak, de az út megtétele alatt jelentősen barátságosabban viselkedett vele. Már korán reggel  megérkeztek Border városba. Ott külön váltak és értesítették a lakókat a lehetséges veszélyről. Ez sajnos kicsit lassabban ment a vártnál, mert Naruto a várható harcok miatt nem mert háromnál több klónt csinálni. Végül a lakosok fele hajlandó volt biztonságosabb helyre visszahúzódni. Ezek után jöhetett a környék felmérése és megfelelő megfigyelőpontotok keresése. Ezt Sakura tanácsára két fős csoportokban tették meg. Végül alig egy óra alatt találtak egy megfelelő helyet alig négy kilométerre a várostól, ahonnan az egész kijelölt területet szemmel tarthatták és még egy ütközet megvívására is alkalmas volt. Ide vonultak vissza megbeszélni a stratégiát.
Naruto kiterítette eléjük a térképet és elkezdte felvázolni a tervet.
- Itt vagyunk most ezen a szikla kiszögelésen. Tsunade-nagyi azt mondta, hogy az eddig kiküldött csapatok által felállított csapdák semmit sem értek, így nem fogunk ezzel vacakolni. A város mögöttünk van és két oldalt megtalálható a többi egység, itt és itt, - mutatta a térképen a többi csapat helyét - de őket nem vonhatjuk bele a harcokba. Véleményem szerint félkörívben kellene elhelyezkedni. Sakura, Te majd menj északra. Ott látsz egy dombot. Chianchi, Te délre helyezkedj el. Ott sajnos nincs semmi más fedezék, csak az erdő, úgyhogy legyél óvatos. Én maradok itt és kicsalom őket nyílt terepre.
- Biztos, hogy erre jönnek? - kérdezte Chianchi.
- Nem. Erre nincs biztos információnk, de ez a legrövidebb út a város felé és ha meg is próbálnának megkerülni, azt Ti észreveszitek. Ha meg még nagyobb kerülővel próbálkoznának akkor a többi őrjáratba ütköznek és ők értesítenek minket. De térjünk vissza a tervhez. - terelte vissza a témát. Csapatvezetőként ez volt az első küldetése és szerette volna ha minden tökéletesen menne. - Mindenki mellett ott lesz egy klónom, így ha értesíteni kell a többieket a klón csak feloldja a saját idézését és a többiek azonnal megkapják az információt. Ugyanez jó lesz arra is, hogy senkit ne tudjanak hátba támadni. Ezért a klónok kicsit távolabb lesznek tőletek, de még mindig ez a leggyorsabb megoldás az értesítésre és a megfigyelésre.
- Értem. És ha kicsaltad őket erre a részre? Mi mikor jövünk? - kérdezte Sakura.
- Csak lassan a testtel. Nagyon erősek és te vagy az egyetlen orvosunk, tehát ha nem muszáj ne keveredjetek harcba. Csak akkor avatkozzatok bele, ha úgy látjátok, hogy feltétlenül szükséges. És ha jöttök akkor egyszerre gyertek, hogy megosszátok a figyelmüket és ellensúlyozzátok az erejüket.
- Értem. Van még valami? - vetette közbe Chianchi.
- Hova sietsz? Igen van. - válaszolta Naruto nem éppen a legkedvesebb hangnemben. - Ha mégis valami balul ütne ki akkor Konoha felé kezdünk visszavonulni. Így ha követnek akkor is a falu mellett haladunk el és nem azon keresztül. Továbbá bármilyen erősek is nem hiszem, hogy túl mélyen bemerészkednének, így hamar egérutat nyerhetünk. Ha egyikünk megsérül még visszavonulás előtt, akkor itt - bökött a térkép egy újabb pontjára a várostól délkeletre levő pontra - találhatunk egy barlangot. Ott a sebesültet el tudjuk rejteni és szükség esetén ellátni, amíg a másik sértetlen csapattársunk elcsalja őket.
Sakura egyre jobban elámult azon ahogy Naruto ismertette a tervét.
- Hihetetlen. Nem csak, hogy nem üvöltözik össze-vissza, de még van menekülési és pót-terv is. Mikor lett ilyen? - gondolta magában. - Egyszerűen mindenre gondolt.
- És most Chianchi figyelj. - mondta Naruto és Sakura kizökkent az ábrándozásából. - Úgy tudom te nem harcoltál még az átokpecsét ellen, de ez pont nem is érdekes. Ugyanis ez az átokpecsét az eddigiekhez semmilyen formában nem mérhető. Képzeld azt, hogy Konohamaru  megkapja az átokpecsétet. Onnantól kezdve erősebb lesz mint én és Tsunade-nagyi együtt. Az egyetlen esélyünk, ha eltudjuk húzni a harcot vagy harc közben tudunk csapdát felállítani. Az átokpecsét ezen verziója nem tartható fel hosszú ideig és bizonytalan mellékhatásai vannak.
- Értem. Tehát vigyázzak Sakurara. - jegyezte meg gonoszul.
- Sakura tud magára vigyázni. Többször harcolt az átokpecsét ellen, mint rajtam kívül bárki más a faluban.
Sakura szíve hevesen dobogott a hálától, hogy Naruto ilyen gyorsan és hevesen védte meg.
- És most az ellenségről...Sakura, jól vagy? - kérdezte hirtelen Naruto amikor ránézett.
- I-igen. Miért? - válaszolt meglepetten.
- Tisztára elvörösödtél. Biztos semmi bajod? Ha beteg vagy tudnom kell. - erősködött Naruto.
- Orvosi ninja vagyok. Csak tudnám ha valami bajom lenne. Megértetted? - fakadt ki, mikor megértette, hogy észrevette az elpirulását és egyben dühös is volt, hogy így kellett reagálnia. - Miért nem képes semmit sem megérteni?
- Rendben, csak ne harapd le a fejem. Akkor térjünk vissza az ellenséghez. - és vissza emelte tekintetét Chianchira. - Röviden, semmit vagy nagyon keveset tudunk róluk az erejükön kívül. Összesen hármat ismertünk meg az összetűzések alkalmával. Ebből a háromból egyet elintéztünk, így ő most lényegtelen. A második fő ismertető jele a több tucat kar. Jellemzően idézésekkel dolgozik, de ennél többet róla sem tudunk. A harmadik még ismert tagjuk pedig orrszarvúnak néz ki. Róla a hatalmas fizikai erejét és azt tudjuk, hogy Shikamaru árnyékmanipulációja sem képes megállítani ha mozgásban van.
- És mindegyik sebessége jóval meghaladja a megszokott sebességet. - egészítette ki a beszámolót Sakura.
- Így van. - helyeselt Naruto. - Ha ez a két Démon is itt lesz, akkor Sakura fog gondoskodni a sokkarúról, mert támadásai nagyrészt fizikai alapúak és a mozgásában levő rinóembert nem tudná hatásosan támadni, te meg a föld elemű támadásaiddal könnyebben tudod mozdulatlanságra kényszeríteni. Van valami kérdés? - fejezte be Naruto az eligazítást.
- Nincs. - felelték a lányok kórusban.
- Akkor menjetek és legyetek óvatosak.



Kilencedik rész: A harc.

Nem kellett sokáig várakozniuk, hogy megpillantsák a közeledő Démonokat. Ismét hárman voltak és ebből már kettővel találkozott Sakura és Naruto. A harmadik Démon igazából csak egyetlen tekintetben tűnt veszélyesnek. Szürkeségével az álomba kergette megfigyelőjét. Semmi érdekes vagy megfogható ismertetőjele nem volt. Egy középmagas harmincas évei elején járó arányos férfi normális ruhában. Járása se túl ruganyos, sem túl merev nem volt és látszólag nem is érdekelte semmi különösebben.
Naruto várakozott, hogy közelebb érjenek és figyelt. Valami egyszerűen nem stimmelt, de nem tudta megfogalmazni magában.
Elérkezett a kellő pillanat és Naruto kivágódott rejtekéből, pontosan akkor amikor ellenfelei elhagyták volna a mezőt.
- Megállni. Innen nem mentek tovább. - kiáltott rájuk Naruto.
- Á, a kis vakarcs, akiről beszéltem. - mondta a félkarú - Hol vannak a társaid öcskös?
- Nem kell ahhoz segítség, hogy titeket elintézzelek. - válaszolta.
- Akkor lássuk mit tudsz. - kiáltotta a monstrum és azonnal aktiválta az átokpecsétjét.
- Lassan a testtel. Ezek a Konoha ninjak sose járnak egyedül. Itt lesznek a társai is. - szúrta közbe a félkarú.
Ekkor jobbról és balról két-két kunai repült ki a Démonok felé és fúródott a földbe közvetlenül a lábuk előtt.
- Vigyázzatok! Robbanó pecsétek. - kiáltotta a félkarú és azonnal hátra ugrott.
A többiek is követték a példájukat. Most már pontosan ott voltak, ahol Naruto akarta, hogy legyenek.
Ekkor a kunaiok irányából megjelent Sakura és Chianchi és nagy sebességgel támadtak ellenfeleikre.
Sakura támadását a most már százlábú formájában levő Démon fogadta. Viszonylag könnyen blokkolta Sakura lendületét és terelte a saját feje fölé. Sakura megfordult tengelye körül és a háta felé ütött, de az ütése célt tévesztett. A százlábú könnyen hajolt félre és testét kicsavarva viszonozta a támadást. Ezt már nem volt esélye hárítani.
Chianchi sem járt jobban. Már a levegőben előre küldött újabb két kunait, de az ellenfele azonnal mozgásba lendült egyenesen felé futva. A két kunai teljesen hatástalanul pattant le mellkasáról, de ez nem lepte meg Chianchit. Az ellenfele vállaira támaszkodva átlendült annak feje felett és újabb támadást indított. Ellenfele számított erre és fordulás nélkül félkörívben ütött hátra. Az ütés talált. Sakura és Chianchi is egy időben kapták a találatot. Egy kisebb pukkanás és felhő jelezte előző helyüket.
- Azt hitted meg tudsz etetni minket az árnyékklónjaiddal? - kérdezte a százlábú. - Mi is készültünk ám belőled. A klónjaiddal nem mész semmire.
De Naruto nem tétlenkedett. Chianchi-klón füstjén átszáguldva egy Rasengannal kapta telibe a Rinocérosz embert, aki addigra már megfordult. Hosszasan szántotta fel a talajt ahogy a támadás kifejtette rá erejét. De Narutonak nem volt ideje felmérni a támadása eredményét, mert egy hatalmas ütést érzett a hátán. Az ütés erejétől elterült a földön, de esés közben még meg tudta nézni a támadóját. Az a jellegtelen férfi volt akiről szinte teljesen megfeledkezett már a harc kezdete óta. Azonnal rájött, hogy alaposan alábecsülte az ellenfeleit ami a csapatmunkát illeti. Ezt támasztotta alá, hogy a százlábú is azonnal elkezdte az idézéseit. Kiterített egyet hatalmas tekercseiből és máris kézjeleket kezdett formálni és rátenyerelt a papírra.
- Négy tonnás rabság. - kiáltotta.
Naruto kezeire és lábaira ráfonódott egy-egy hatalmas sziklatömb a maguk tökéletes hasábformájukkal. A hasáb közepén levő lukakba beszorult végtagokkal Naruto úgy festett mint egy kiterített lepedő. Mozgásképtelen volt. Hiába is feszítette meg testét a csapdája nem engedett.
- Még mindig nem veszel minket komolyan. Talán az erőm foglalkoztat? - kérdezte a százlábú. - Akkor itt az ideje, hogy elmondjam. Úgysem adhatod már tovább.
Naruto felpillantott és látta ellenfele szemében a diadalmámort.
- Idézéssel bármely elemet tudom manipulálni és kombinálni. Gyakorlatilag mindent létre tudok hozni, így legyőzhetetlen vagyok. - és örült nevetésbe kezdett.
A következő pillanatban a rinocérosz-ember eszeveszett tempóban rohant felé és Naruto tudta, hogy nem marad sok ideje kiszabadulni.
A százlábú is azonnal új idézésbe kezdett és pillanatokon belül 30 shuriken tartott Naruto felé. Ekkor jelent meg Sakura és Chianchi. Sakura a rinocérosz-ember háta mögött bukkant fel és egy robbanópecsétet tapasztott rá közvetlenül a gerincoszlopára és a vállain átlendülve száguldott tovább Naruto felé. Chianchi egyhatalmas földtáblát emelt ki a helyéről a jutsujával, így abba csapódtak a shurikenek. Sakura ekkor ért oda és éppen csapást készült mérni az egyik oszlopra mely fogva tartotta Narutot, amikor megjelent mellette a harmadik ellenségük. Naruto éppen eljutott a végső elhatározásra, hogy megvédje Sakurat, - Sakura észre sem vette a másik mozgását - amikor hirtelen megértette, hogy nem támadni készül. Egyszerűen tovasiklott Sakura mellett egyenesen a rinocérosz-ember felé. Sakura ekkor ütött hatalmasat az oszlopra, mely az erejének hatására millió darabra robbant szét. A jellegtelen-démon társához érve egy mozdulattal eltávolította a robbanópecsétet annak gerincoszlopáról. Az oszlop lerombolásával hatalmas porfelhő keletkezett és mind a hatan mozdulatlanokká váltak. Várták az ellenfél lépését. A patthelyzetet a robbanópecsét detonációja oldotta meg.
Naruto lőtt ki elsőnek és azonnal célba vette azt az ellenfelét akit magában jellegtelen-nek keresztelt el. Őt tartotta legveszélyesebbnek a sebessége miatt. Már nem merte félvállról venni.
- Még Sakura is csak túl későn vette észre. - gondolta magában.
Egy csapást indított ellenfele felé, de az könnyen kitért előle és egy rúgással  viszonozta. Bár Naruto ki tudott térni a támadás elöl, de azonnal belátta, hogy ebben a formájában nem képes vele felvenni a harcot. Feloldotta az egyik klónját akit még a harcok előtt készített és azonnal felvette a remete formát.
- Látom kezdesz komolyan venni. - mondta a jellegtelen - Társaim mesélték az erődet, azért jöttem én.
Hangja pontosan olyan jellegtelen mint egész megjelenése és viselkedése - állapította meg Naruto.
Eközben a lányok sem tétlenkedtek.
Amíg Chianchi folyamatosan próbálta megállítani a rinocérosz-embert, különféle akadályokkal, addig Sakura inkább egy bogár belét szerette volna kitaposni.
- Föld stílus, Földtábla jutsu - kiáltotta Chianchi és a felé rohanó rinocérosz-ember útjába befordult egy hatalmas darab a talajból.
De ezzel sem elégedett meg. Azonnal folytatta a jutsui sorát.
- Föld stílus, sziklakaró jutsu. Föld stílus, pávián ketrec jutsu. - amint befejezte a jutsuinak előhívását, robbanópecsétekkel felszerelt kunaiokat dobált az elsőnek felállított földrög hátába. A rinóember könnyen tört át az akadályokon és a robbanópecsétek sem okoztak benne kárt.
Eközben Sakura a magasból ugrásból próbálta elérni ellenfelét aki először shurikenekkel próbálkozott, hogy visszatartsa, de ezeket könnyedén söpörte félre az útjából. Már csak egy méterre volt ellenfelétől amikor az félreugrott ezáltal elkerülve a csapást. Jókora területen tépte fel a talajt Sakura becsapódó öklének ereje, de céltalanul.
A harcoló párosok egyre jobban távolodtak el egymástól, bár mindkét csapat alaposan vigyázott, hogy ne kerüljenek ki tagjaik látóteréből.
Chianchi folyamatosan kereste a rinocérosz-ember gyenge pontjait, vagy azt ahogy egyáltalán le tudná lassítani annyira, hogy sebezhetővé váljon. Nem sok sikerrel. Akadályokat könnyedén zúzta szét és a támadásai is csak annyira lassultak le, hogy Chianchi kitérhessen előle.
Sakura sem volt könnyebb helyzetben, de ő legalább folyamatosan támadott. Minden csapása mellé ment, vagy egyszerűen egy idézéssel védte magát ellenfele. A nyílt terep neki nem kedvezett. Nem talált egyetlen pontot sem ahol csapdába csalhatná, vagy meglephetné. Nem volt hova elbújni és nem volt semmi ami gátolta volna ellenfelét a mozgásban, így kitérésekkel sem volt semmi baja.
A legnagyobb bajban mégis Naruto volt. Ellenfele nagyon tapasztalt volt. Pontosan tudta, hogy Naruto most éppen olyan veszélyes lehet rá mint amilyen ő valamelyik lányra. Kellő mértékben tartotta a távolságot és gyors ellentámadásokkal válaszolt. Narutonak mégsem volt sok lehetősége gondolkozni, mert a remete formát csak korlátozott ideig tudja fent tartani és még mindhárom ellenség sértetlen volt. Az első klón által összegyűjtött természeti-chakra felét már fel is élte. Egy újabb támadást indított ellenfele ellen. Hátra nyúl táskájába és 4 shurikent és 2 kunait vett elő. Azokat az ellenfele feje és a fölötte levő üres tér felé hajította. A jellegtelennek nem volt más lehetősége csak lefele tudott kitérni a támadás elől, ahol Naruto támadta meg egy Rasengannal. Egy gyors szökelléssel kitért hátrafelé a támadás elől, de ekkor a háta egy fának ütközött. A támadó Naruto eltűnt és helyén egy fehér felhő maradt. A jellegtelen teljesen megzavarodott, nem tudta honnan számíthat a következő támadásra, de erre is gyors választ kapott. Az eltűnt klón füstjén keresztül egy újabb Naruto alak tűnt fel kezében egy kunaial melybe belevezette chakráját. Egy kockázatos lépésre szánta el magát. Teljesen lelapult a földhöz és amilyen gyorsan tudott kivágódott balra és megpróbált a még szálló pengék között átsuhanni. Ez a döntés viszont Narutot lepte meg, így már nem tudott időben reagálni ellenfele mozgására és tehetetlenül csapódott a fába. Illetve csak csapódott volna, ha közben nem kap egy rúgást a gyomrába. A rúgás erős volt de nem annyira, hogy komoly kárt tegyen testébe. Éppen csak elvesztette lendületét és hátratántorodott. De a jellegtelen sem lassult egy pillanatra sem. Elszáguldott a meglepődött Naruto mellett és Sakura felé rohant miközben egy kunait húzott elő. Naruto azonnal megértette a tervét.
- Te rohadék. - kiáltotta és utána vetette magát.
A távolság nagy volt de a kettejük közit különbség lassan fogyott. Már csak két méterre volt Sakuratól, de ő még nem vette észre az újabb ellenfelét. Már csak egy méter volt amikor Naruto eléggé megközelítette ahhoz, hogy a keze után próbáljon kapni. Ekkor a jellegtelen hirtelen megfordította a mozgását visszafelé. Naruto keze elsiklott az ö keze mellett és a levegőbe markolt, miközben egy szúrást érzett a hasánál. Naruto a fájdalomtól és a lendülettől nem tudta már elkerülni Sakurat és a hátának csapódott. Az addigra már fáradt Sakuranak a hirtelen jött ütést esélye sem volt megtartani. Mindketten hasra estek. Ettől Narutonak csak még jobban befúródott a kunai a hasába.
Sakura megfordult, hogy lássa mi ütődött neki, amikor megpillantotta Narutot.
- Mi a.... - hallgatott el hirtelen ahogy felfedezte a sérülést.
- Bocs, Sakura - próbálkozott előzékenységgel. Most semmi kedve nem volt megtárgyalni, hogy mekkora bunkó.
- A has... - de ezt a mondatát sem tudta befejezni.
- Hagyd csak. Nem számít. - és kihúzta magából a kunait.
- De...
-Figyelj inkább az ellenfeledre. - vágott közbe és már rá is rontott a saját prédájára.
A figyelmeztetés pont jókor jött, mert egy hatalmas árhullám tartott Sakura felé. Ezt egy könnyed ugrással kikerülte, de a levegőben darazsakkal találkozott. Ezek elől már nem térhetett ki. Több száz szúrást kapott az egész testébe mire földet ért. De a darazsak utána sem tágítottak. Menekülőre fogta egy fa felé, annyira amennyire a csípésektől gyulladt lábai csak engedték.
- Ezek elől nem menekülhetsz. - kiáltotta utána a százlábú.
De Sakurat nem a gyávasága hajtotta. Bevetődött egy fa mögé és amikor a darazsak is követték akkor a fa törzsére rögzített robbanópecséttel találták magukat szemben. Egycsapásra végzett mindegyikkel.
- Szép trükk, de ez nem ment meg. Már bejutott a méreg a szervezetedbe. - mondta a százlábú.
- Szokatlanul beszédes vagy. - válaszolta Sakura miközben kilépett egy másik fa árnyékából.
Már használta magán az orvosi technikáit, de ez ilyen rövid idő alatt csak átmeneti fájdalomcsillapításra volt elegendő.
Eközben Chianchinál is keményen dúlt a harc. A totális patthelyzet feloldására a küzdő felek egyre közelebb merészkedtek a másikhoz. Lassult a rinocérosz-ember mozgása és ezzel gyengült a védelme, de Chianchinak is egyre kevesebb esélye volt a kitérésre. A bonyolultabb jutsukat már nem is volt ideje használni, helyette folyamatos gyors kitérésekkel és még gyorsabb ellentámadásokkal kereste az ellenfele gyenge-pontját. Ellenfele egyre jobban hasonlított egy sündisznóra, ahogy egyre több sziklalándzsát szúrt testébe, de egyik sem hatolt igazán mélyre. Úgy döntött, hogy ideje teljes mozdulatlanságba kényszeríteni.
Kézjelekkel azonnal pecsétet formált és amikor végzett a földre támaszkodott.
- Föld stílus, futóhomok örvény.
A talaj azonnal fellazult kör alakban és egyre spirál alakban szűkülve folyóssá vált. De ellenfele sem most vívta élete első csatáját. Sebességét növelte és elfutott a homokfolyam széléig., ott elrugaszkodott a talajtól és az örvénylő homok fölött pár centivel egyenesen Chianchi felé repült. A távolság nem Chianchinak kedvezett. Megpróbált kitérni, de ez csak részben sikerült. A feje felé suhanó kalapács elől egy hátrahajolással még kitért, de ellenfele gyorsan közeledett. Összeütköztek és Chianchi métereket repült hátra, miközben ellenfele kalapácskezével ismételten felé suhintott. Ennek a csapásnak a főerejét is sikerült kikerülnie, de a kalapácsból kiálló 30 cm-es tüskék végigszántották a hasát. Hatalmas üvöltés közepette terült el a mező közepén.
Pillanatokkal később Sakura is csatlakozott hozzá. Szemmel láthatólag eltört a jobb karja és több sebből vérzett.
Naruto azonnal észrevette, hogy a csata állása kezd rossz irányba fordulni. Gyorsan egy rúgást indított melyre a jellegtelen egy gyors elugrással válaszolt. Pontosan erre számított. Gyorsan két füstgránátot vágott maga elé és a füstbe beszórt makibishiket, majd eliramodott a lányok felé. Arra számított, hogy ellenfele követni fogja, de nem ez történt. Mindhárom Démon visszahúzódott a mező szélére és kézjeleket kezdtek formálni.
- Jól vagytok lányok? - kérdezte ahogy végigfutotta a sérüléseiket.
- Megvagyok, csak kell egy pár pillanat. - válaszolta Sakura.
Chianchi nem válaszolt. A hasára szorított kézzel csak nézte lassan szivárgó vérét. Naruto finoman elhúzta kezét, hogy megnézze sérülését. A sebesülése mélyebb volt egy felületi karcolásnál, de semmi maradandó kárt nem okozott. A vérzés is szép lassan kezdett csillapodni. Chianchi a véres kezét nézve továbbra is mozdulatlan maradt.
- Sakura, csinálj valamit. Valami nem stimmel. - mondta Naruto.
- A sebét el tudom látni, de sokkot kapott. - válaszolta és közelebb húzódott.
A Démonok közben befejezték a pecsétek formálását.
- Lángoló leválasztás kapuja. - kiáltották egy időben.
Naruto erre eszmélt fel ismét.
- Milyen erős jutsu lehet, ha olyan sok kézjel kellett, hogy ennyi időbe került mind megformálni. - gondolta magában.
Gyorsan választ kapott kérdésére. Egy arany és vörös színekben pompázó gúla bontakozott ki körülöttük. Hozzávágott a falához egy kunait, hogy tudja mivel van dolga. A kunai lángolva pattant vissza róla és fúródott a talajba.
- Ez a jutsu elfogásra van. Az ellenfelet körbeveszi és fogva tartja. - kezdte a magyarázatot a százlábú - Minden behatásnak ellenáll és a támadás erejével megegyező erővel veri vissza, miközben lángra gyújtja. Ha az ellenfél mégis áttör rajta akkor felrobban ezzel megölve azt aki benne van. Külön ellened hoztuk ezt a jutsut. Hamarosan lekicsinyítjük és mozgásba hozzuk, így fogunk elvinni titeket.
Naruto felmérte a távolságot. A gúla oldala még több mint tíz méterre volt tőlük. Ha most megtöri talán a többieknek nem esik bántódása, ő meg a remeteformával minimális sérüléseket szenved. Azonnal döntött és megrohamozta a hozzá közelebb álló falat. A táv felét tehette meg amikor hirtelen eltűnt belőle az összes természeti chakra.
- Nem. Ez még nem lehet. Nem használtam el ennyit. - torpant meg értetlenül.
- Ohh, nem mondtam? Ez egyben egy szigetelő mező. Elzár a külvilágtól, így felél minden olyan chakrat is aminek forrása nem benned van. - nevetett diadalmasan a százlábú - A játéknak vége.
Naruto egy hirtelen ötlettel visszafutott Chianchi mellé.
- Chianchi. Térj magadhoz. Gyorsan. - rázta meg a lány vállát, de eredménytelenül.
- Chianchi. Be kell olvadj a földbe és kívülről kell megtámadd őket. - rázogatta továbbra is, de semmi reakció.
Lekevert egy pofont nyitott tenyérrel.
- Hagyd. Ez nem segít. - fogta meg a kezét Sakura.
- Most neki kell lépnie. Csak ő jut ki innen, hogy feloldja a jutsut. - válaszolta Naruto és aggódva tekintett vissza a sokkos állapotban levő lányra. - Egyedül ezt most nem tudom megoldani.
Sakura felállt és abbahagyta törött kezének gyógyítását.
- Óvjad meg Őt. - mondta és válla-fölött visszaküldött egy mosolyt.
Mielőtt Naruto rájöhetett volna mi a terve Sakura már el is futott a gúla legtávolabbi oldala felé.
- Sakura ne tedd. - kapott a keze után Naruto, de túl későn. - Találunk más megoldást.
- Legyetek boldogok. - válaszolta futás közben és közben elkezdte összegyűjteni a teljes megmaradt chakraját épen maradt bal kezében.
Hihetetlen erővel sújtott le a szigetelő mező oldalára, melynek hatására az egész felrobbant.
Hatalmas robbanás rázta meg a gúla belsejét. Naruto a testével védelmezte Chianchit, de Sakuraért nem tehetett semmit. A gúla megsemmisült.
Chianchi és Naruto majdnem teljesen sértetlenül úszta meg, mert a falaktól távol voltak. Sakura pont Naruto előtt esett le a földre teljesen összeégve.
- Sakuraaa. - kiáltotta Naruto és Chianchit elengedve azonnal Sakurat kapta ölbe.
- Meneküljetek. - mondta Sakura és elájult.
Sakura alélt testét szorongatva Naruto iszonyú haragra gerjedt. Gyilkolni vágyott. Mégsem adta át az irányítást a róka-démonnak. A múltban túl sok szenvedést okozott már. Erővel kellett magát emlékeztetni, hogy most a legfontosabb a menekülés. Egyszerűen nem kockáztathatta társai életét.
Feloldotta az utolsó klónját is és azonnal felvette a remeteformát. Újabb négy klónt hozott létre akik között megosztotta a természeti chakrat, így azok szintén remeteformában voltak.
Azonnal felkapták a sokkos állapotban levő Chianchit és az ájult Sakurat és a megbeszélt menekülő út felé vették az irányt.
- Mondtam már, hogy készültünk belőled. - üvöltötte a százlábú - Ez nem fog működni.
Azonnal megidézett egy falat a sebesültek köré. Naruto viszont mindhárom Démonra kiküldött egy-egy klónt, így a következő idézését nem tudta befejezni. Egyik Naruto-klón vagy egy tucat shurikent és kunait küldött felé ezzel a jutsuja felhagyására kényszerítette. Azonnal kitért és tekercseit felhasználva viszonozta a támadást. Viszont egy remeteformában levő Naruto-klón nem volt annyira könnyű ellenfél, hogy ilyennel el lehessen kapni.
Eközben Naruto megpróbálta elvinni a sérülteket. Naruto Sakurat cipelte, amíg Chianchit csak terelgetni kellett, így azt egyik klónjára bízta. Még tíz méter volt hátra a mező széléig amikor a Chianchit terelgető klón hátába féltucat shuriken fúródott. A klón azonnal szertefoszlott.
Naruto megállt, hogy megnézze ki a támadója és azonnal rájött, hogy a jellegtelen aki már útnak is indította a következő adag pengét ezúttal felé. Sakurat óvatosan leengedte a földre és elé állt. De ez pont elég időveszteség volt neki ahhoz, hogy ne tudja kivédeni az összes pengét. A végén Sakura megúszta újabb sebek nélkül, de Naruto bal karjába négy shuriken fúródott. Nem sok ideje volt ezen gondolkozni, mert újabb támadás érkezett. Egy jól irányzott félköríves rúgással vette őt célba az ellenfele.
Gyorsan kitért előle és megpróbálkozott egy gyors ellentámadással. A démon résen volt és egy  jobbra szökkenéssel kerülte ki.
Ekkor Naruto a szökkenésének irányából érkező rúgással támadt rá, mely igen kockázatos volt egy ilyen ellenfél esetén, hogy a hátát mutassa neki. Rúgás közben pókháló fonódott a lábára, mely nem volt elég erős, hogy megállítsa a rúgását, de kellőképpen lelassította. Egy gyors lehajolással kitért, majd a háta mögött levő ájult Sakurat vette célba egy újabb kunai segítségével. Naruto már csak az utolsó pillanatban tudott odaérni, így kénytelen volt a testével hárítani. Jókora darabon szakadt fel a hasfala. Ekkor a rinocérosz-ember vette célba a továbbra is sokkos állapotban ácsorgó Chianchit.
Naruto ismét azonnal reagált gondolkodás nélkül. Chianchi felé fordulva hagyta, hogy lába lendületet vegyen és ezzel egy gyors rúgást vitt be a jellegtelennek keresztelt ellenfele arcába, aki több métert repült hátra a váratlan mozdulat hatására. A fordulás után azonnal Chianchi és a rinó közé állt és előhúzott egy újabb kunait. Ezzel megváltoztatta ellenfele célpontját. A lendülő kalapácskezét már nem tudta megállítani, így az eltalálta a bordáit. Csontjai hatalmas reccsenéssel jelezték, hogy megadták magukat az iszonyatos erőnek. Teljes erejét arra használta fel, hogy állva maradjon és még így is majdnem két métert csúszott hátrafelé. Csúszás közben eldobta a kezében levő kunait, mely a rinocérosz-ember gerincoszlopánál levő csíknál csapódott be.
Velőtrázó üvöltés szakadt ki a Démon szájából és a földre rogyott.
Eközben a maradék két Démon ismét támadásba lendült.
A százlábú Chianchit, míg a jellegtelen Sakurat vette célba.
A százlábú több tucat sziklalándzsát idézet és számtalan karja segítségével hajította azokat áldozata felé. A másik Démon ennél jelentősen közvetlenebb csapás mellett döntött. Megrohamozta az ájult lányt és egyszerűen a hátába akarta szúrni megmaradt fegyvereit.
Naruto pontosan tudta, hogy további klónokat csinálni csak a chakra elpazarlása lenne, ezért azonnal bevetette a testét a sziklalándzsák elé és annyit védett ki belőle amennyit csak tudott. Így is több helyen átfúrták a testét. Csak a hasába három darab állt bele. Jobb combjába kettő és szintén jobb bicepszébe egy fúrt lyukat. További kettőt sikerült elkapnia és lendületből küldte vissza a feladónak az egyiket aki azonnali kitérésre kényszerült a nagy sebességű lövedék elől.
Naruto viszont sérülései ellenére sem habozhatott. Kezében levő másik lándzsát a támadó és Sakura közti területre irányítva hajította el, mellyel megtorpanásra kényszerítette. Ennyi idő elég is volt neki, hogy odaérjen és közvetlen támadást indíthasson ellene.
Ennyi sérüléssel esélye sem volt, hogy tartsa ellenfele sebességét, de a testéből kiálló szikladarabok a segítségére siettek. Bal lábával indított rúgását ellenfele könnyedén kerülte ki és kezével gyors ellentámadást intézett Naruto jobb oldala ellen. Viszont Naruto bicepszéből kiálló lándzsa most útjában volt és elnyelte csapásának erejét. A lándzsára mért ütéstől rövid éles fájdalom hasított Naruto kajába és ettől megtántorodott. Az eredménye, hogy lábából kiálló lándzsák beleszúrtak ellenfele lábába, így együtt rogytak a földre.
Naruto azonnal megértette az új helyzet adta előnyét és rájött, hogy nem engedheti meg magának, hogy most hagyja el magát. Felpattant és azonnal felkapta mindkét lányt. Háromból két Démon sérült volt és ennél alkalmasabb pillanat még nem akadt a menekülésre.
Látszólag egyetlen ellenfelük sem próbálta meg követni őket. Pillanatokon belül elérték a fák nyújtotta viszonylagos biztonságot és további húsz perc megfeszített menekülés után sem volt semmi nyoma annak hogy követnék őket. Naruto érezte, hogy a vérveszteség miatt kezdi elhagyni az ereje, így levitte a lányokat a fáról védett helyre helyzete őket. De amint biztonságban érzete a lányokat ő is ájultan esett össze.
A kórházban tért magához. Az összes tagja fájt és nem tudta mennyi ideig volt eszméletlen. Körbenézett a szobában. Mindent azonnal felismert. Ugyanaz a kórterem, mint mindig. Közvetlenül az intenzív osztály és a műtök mellett. Tsunade egyszer külön az ő számára alakíttatta át, hiszen majdnem minden küldetése után valamilyen sérüléssel tért vissza. Egyszerűen így volt praktikus.
A szobában csak egyetlen ember tartózkodott, de árnyékban volt. Naruto mozgolodására közelebb húzódott és megszólította.
- Örülők, hogy felébredtél. - mondta.
Naruto azonnal felismerte az unalmas hanghordozást.
- Shi-Shikamaru, mióta... - fáradtabb volt mint ahogy elsőre érezte.
- Majdnem egy napja találtak rátok és több mint tíz órája vagytok kórházban. De nem kellene beszélned. - válaszolta meg a befejezetlen kérdést.
- Sakura és Chianchi? Mi van a lányokkal. - kérdezte és közben félig ülőhelyzetbe tornázta magát.
Shikamaru csodálkozva nézte, hogy ad erőt neki az aggódás.
- Maradj nyugton, vagy felszakadnak a sebeid és engem fognak leszidni, hogy miért nem szóltam rád. - figyelmeztette Shikamaru - Ehh, az lenne ám a kínos.
- Mi van velük?! - kérdezte növekvő ingerültséggel.
- Ehh, jól van, jól van. Maradj nyugton és elmondok mindent amit most tudok. - csitítgatta.
Naruto itta minden szavát.
- Szóval Chianchi nem volt sehol amikor a hármas őrosztag rátok talált. Így a főbb sebeket ellátták amennyire tudták és azonnal elindultak veletek vissza Konohaba. Hozzávetőleg egy óra múlva Chianchi is utolért titeket egy másik csapattal. Neki csak felületi sérülései voltak, de azokat már ellátták.
- És Sakura? Mond már mi van vele. - sürgette Naruto minden megkönnyebbülés nélkül.
- Ő sokkal rosszabb állapotban van. - kezdett bele a beszámolóval és Naruto azonnal megérezte, hogy nehezére esik - Amióta  visszaérkeztetek, azóta műti őt Tsunade. Néhány óránként kijön egy-egy orvos amikor már nem bírja és bemegy a váltás. Csak Tsunade és Ino van bent az elejétől.
- És mit mondanak akik kijönnek? - ült fel azonnal az ágya szélére Naruto.
A hirtelen mozdulat felszakította a hasán levő sebeket, de ezekkel mit sem törődött. Shikamaru azonnal megnyomta az orvoshívót.
- Feküdj vissza. Még a végén valami bajt csinálsz. - mondta miközben vállaira támaszkodva nyomta vissza az ágy felé.
- Mit mondanak? - kérdezte egy kicsit visszafogottabban, de az ágyba visszanyomni nem hagyta magát.
- Azt, hogy lehet nem éli túl. - válaszolta Shikamaru és lehajtotta a fejét.
Naruto azonnal kiugrott az ágyból és kórterem ajtaja felé rohant. Feltépte az ajtót mielött Shikamaru reagálhatott volna, de az előbb hívott orvosokba ütközött akik azonnal lefogták. Valószínűleg át is tört volna rajtuk, de Shikamaru is belevetette magát a dulakodásba. Közben felszakadtak Naruto karján levő sebek is és mindegyik egyre erősebben kezdett vérezni. Shikamaru gyorsan megkötötte az árnyékával, hogy ne tehessen magában több kárt, de még így is szüksége volt az orvosok segítségére. Hirtelen Naruto felhagyott az ellenállással. Újra elájult.
Ismét ébredezett. Az összes tagja ha lehetséges még jobban fájt mint előtte. Azonnal eszébe jutott minden amit Shikamarutól hallott. Fel akart kelni, hogy megtudja mi történt Sakuraval, de ekkor megpillantotta Tsunadet. Tudta, hogyha itt van akkor a műtétnek vége. Nem tudta, hogy most a második ájulása mennyi ideig tartott, de ez pillanatnyilag nem is érdekelte.
Hosszasan kutatott Tsunade szemeiben a válasz után, de nem tudott semmit kiolvasni, aztán Tsunade megtörte a csendet.
- Most már kimehetnek. Rendben lesz. - mondta hidegen.
Ekkor az ajtóban álló három orvos távozott. Naruto eddig észre sem vette őket annyira el volt foglalva azzal, hogy ott van a Hokage.
- S-sajnálom. Kudarcot vallottam. - mondta hirtelen Naruto. - Nem vo...
- Naruto. A küldetés sikeres volt...annak ellenére ami történt. De pár dolgot meg kell beszéljünk most. - vágott a szavába.
- De...
- Semmi de. Tudom mi érdekel, de ha most megadom a választ utána használhatatlan leszel, úgyhogy előtte fogjuk megbeszélni. - szögezte le azonnal. De látta, hogy ezzel sem megy semmire, hát taktikát változtatott. - Annyit mondok, hogy a műtét sikerűt.
Szemmel láthatólag ez pillanatnyilag elegendő információ volt ahhoz, hogy nyugton legyen kicsit, így gyorsan folytatta.
- Azt mondtam, hogy amikor visszajöttök akkor elmondom a küldetésetek másik célját. És azt is, hogy a küldetésetek sikeres volt. Úgy gondolom most kellene megadjam a magyarázatot. - mondta a Hokage.
- Már rájöttem. Időnyerésre kellettünk és az ellenség elkapása csak másodlagos siker lett volna. - mondta Naruto.
A hokage meglepődött, mint minden alkalommal amikor tanújelét adta Naruto a szellemi képességei gyors fejlődésnek. Nem tudta, hogy miből jött rá Naruto, de ez most nem is érdekelte, csak örömmel emlékezett vissza arra az ütődöttre aki legelőször felkereste. Akkoriban többet beszélt mint gondolkozott.
Gyorsan rendbe szedte gondolatait és visszatért a jelenbe.
- Igen, így igaz. De azt gondolom nem tudod, hogy mihez kellett az idő nekünk.
- Csak sejtésem van, hogy Yamato kapitány küldetésével van kapcsolatban. - válaszolta fokozott érdeklődéssel Naruto.
- Pontosan. - helyeselt a Hokage - Egész pontosan a feladata az volt, hogy próbáljon a folyók országának földesurával kapcsolatba lépni.
- Miért és mi volt a garancia, hogy elégé elvonjuk a figyelmüket ehhez? - vágott a szavába.
- Haladjunk sorrendbe. - csitította - Az első kérdésed a miért volt. Nos átadott a földesúrnak egy tervet, hogyan léphet hivatalosan velünk kapcsolatba anélkül, hogy ezt megakadályoznák a démonok. Ez szükséges ahhoz, hogyha megtámadjuk a folyók országát a démonok kiűzéséhez ne tartsanak a szomszédaink agresszornak és ne szövetkezzenek ellenük. Természetesen kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatokban meg fogjuk kérni ennek az árát. A második kérdésed, hogy mi garantálta a sikert. Természetesen semmi.
Naruto szemei elkerekedtek, de a Hokage folytatta.
- Viszont mindent megtettünk azért, hogy ezt a kockázatot minimálisra csökkentsük. Ha emlékszel akkor mondtuk a küldetés előtt, hogy több sikertelen csapdát is felállítottunk. Ezt követően segítettünk kiszivárogni a hírnek miszerint a következő csapda Te magad leszel. Téged éppen eléggé akarnak ahhoz, hogyha tudják is de belesétáljanak a csapdába. A határszakaszra kiküldött többi egység biztosította, hogy ne kaphassanak erősítést, így csak minimális kockázatnak tettünk ki titeket. És ami engem illet bíztam abban, hogy teljes sikerrel jártok. A csapda viszont, így is jobban sikerült mint vártuk. Jelentős erősítést küldtek ők is a határra, annak ellenére, hogy átlépni nem merték többen. Így a földesúr őrizete eléggé meggyengült ahhoz, hogy Yamato kapitány elláthassa feladatát.
- És ezért a szarért kellett kockáztatni Sakurat? Ezért a...egy másik kis... - kellt ki magából teljesen Naruto.
- Megértem, hogy hogyan érzel, de hidd el ezt szükséges volt. - próbálkozott nyugodtan.
- Maga-maga semmit nem ért meg. Egyetlen ember volt akihez kötődött, de azt is eltaszította és most egy megkeseredett vénasszony aki mások életét teszi kockára holmi kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatokért - vágta oda Naruto és hirtelen témát váltott mikor meglátta a Hokage lesütött szemét. - Hol van Sakura?
- Sakura a szomszéd szobában van és jó lenne ha nem üvöltöznél. - azzal a lendülettel visszataszította az ágyra a felpattanó Narutot. - Azt mondtam a műtét jól sikerült, de súlyos sérülésekkel hozták be.
Naruto felnézett és a legrosszabbra számított.
- Nem, nem hallt meg, - válaszolt gyorsan Tsunade megértve a kimondatlan kérdést. - de kómában van. A következő huszonnégy óra dönti el a sorsát. Az a robbanás jelentős sérüléseket okozott és a méreg is túl sokáig volt a szervezetében. Sajnálom. Mindent megtettünk, de ez már csak rajta múlik.
Ekkor az ajtó előtt egy csapat orvosi ninja futott el egyenesen Sakura szobája felé. A sorban utolsó megállt az ajtóban és onnan szólt be.
- Kérem jöjjön Tsunade-sama. Leállt a légzése. - majd választ sem várva tovább futott.
A Hokage azonnal kifutott az ajtón és onnan visszafordulva mondta.
- Shikamaru, tartsad itt.
De Narutonak eszében sem volt maradni. Azonnal leugrott az ágyról és hasra esett. Megfordulva látta, hogy Shikamaru kötözte meg az árnyékával. A földön küszködve próbált kiszabadulni Shikamaru árnyékának szorításából, de legyengült állapotában ez nem sikerült. Fél percnyi küzdelem után felhagyott a harccal és a szomszéd szobából kiszűrődő zajokat próbálta elkapni.
- Még mindig nincs pulzusa. - mondta egy számára ismeretlen orvos határozott kétségbeeséssel hangjában.
Ekkor Tsunade hangját hallotta meg.
- Hol van már az  gép?
Naruto felkiáltott - Neeeeee!!!! - és ismét ájultan esett össze.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.