Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Naruto - Chianchi vs. Sakura: Ketten egyért.

2011.01.04

Negyedik rész: A jelentés

Shikamaru éppen Tsunade irodája felé tartott. A távolság nem volt jelentős, de a lába miatt egy örökkévalóságnak tűnt az oda vezető folyosón végigsétálnia. De ezt sem bánta, legalább volt ideje jobban átgondolni a történteket. Régen volt már ilyen nehéz helyzetben és tudta, hogy most nem hibázhatnak. Felemelte fejét, hogy jobban szemügyre vegye a rá váró távolságot amit még az irodáig kell megtegyen. Természetesen pontosan ismerete az odavezető utat és annak minden szegletét, de most mégis szembeötlőnek találta a folyosó csupasz falait.
Az egész a funkcionalitás jegyében született. Falak, rejtett ajtók, csapdák és megfigyelő pontok, melyek létezéséről az avatatlan szemeknek semmilyen árulkodó jelzés nem adott információt. És mégis. A dísztelen folyosót valami egyszerű pompa jellemezte ami mindenki számára jelezte, hogy nem akármilyen épületben van. Tiszteletet és alázatot parancsolt a hely.
Megérkezett az ajtóhoz, melynek túloldalán az Ötödik Hokage várta.
Mély levegőt vett és lassan kifújta, hogy ezáltal megszabaduljon a zavaró gondolatai egy részétől. Nem volt semmi félnivalója, de mégis ismerte az Ötödiket. Ha most még jó kedvében is van (amit erőteljesen kétségbe vont) a jelentés végére ez az állapot meg fog változni.
Bekopogott, bár erre pozíciója miatt semmi nem kötelezte. Ha akarta volna simán benyit és még csak bocsánatot sem kellene kérnie. De azért jobbnak látta nem felbosszantani az Ötödiket már a megbeszélés elején.
- Szabad. - robbant kifelé az ismerős hang.
- Ehh, már most sincs jókedvében - gondolta és lenyomta a kilincset.
A látvány nem érte váratlanul. A szoba sivár és többnyire nélkülözte azokat a berendezéseket, melyek a legtöbb irodát jellemezték. Az ajtóval szemben egy terebélyes asztal mögött várakozott az Ötödik összekulcsolt kézzel. Shizune tőle jobbra helyezkedett el kezeit maga előtt összekulcsolva.
- Hol a francban voltál Shikamaru? - förmedt rá az Ötödik köszönés helyett.
- Ehh, jól van, jól van már. Tudom, hogy késtem, de volt még egy kis dolgom és hát ezzel a lábbal nem vagyok egy gyalogkakukk. - csitítgatta. Különösebben nem volt ínyére, hogy máris ilyen hangulatban van az Ötödik és igyekezett burjánzó haragját elfojtani.
- Hogy mi sürgősebb egy jelentésnél amikor nem vagy halálodon azt majd megbeszéljük. A lábadról pedig már tudok.
Halljam a jelentésedet. - ezzel a lényegre terelte a szót.
- Rendben. - és belekezdett beszámolójába. - Ahogy a parancsunk szólt útnak indultunk. Gyorsan elértük a Folyók országát, de azon belül, hosszan nem találtunk egyetlen települést sem. Végül még alkonyat előtt találtunk egy kis települést, ahol alkalmas szállást nem volt könnyű találni és mindegyik nagyon drága volt. Mivel Naruto és Sakura két hét óta folyamatosan küldetéseken voltak így nem nagyon válogathattunk. Pihenniük kellett.
- Nem érdekel ez a jelentés. Egy részét már megkaptam az őrjárattól a másik része meg várhat. - vágott a szavába Tsunade. - Arról beszélj amivel csak téged bíztalak meg.
- Hát jó. Bár nem ártana, ha a teljes pontos jelentésem megtehetném előtte az útról is. - mutatott a nyilvánvalóra.
- Majd a szükséges részeknél kifejted. Shizune, hozz egy széket Shikamarunak. - adta utasításba látván milyen nehezére esik állnia.
A Hokage előtt ülni tiszteletlenség volt és igazából ez volt az egyik szabály a kettő közül amit az etikett előírt. Bárki aki betért az irodájába hamar megállapíthatta, hogy csak egy szék található benne és azt bizony nem neki készítették oda.
A második szabály, hogy ne dühítsed fel annyira, hogy kórházba kerülj.
- Nem kell. Majd a másik lábamra támaszkodok addig - ezzel megállásra késztetve Shizunet. - Ehhj de kellemetlen. Kicsit megsérültem és máris kivételezik velem. - gondolta, de ekkor a lábába hasító fájdalom emlékeztette rá, hogy érdemes lenne rövidre fognia.
- Három dolgot kértél tőlem. - szögezte le tényszerűen. - Az első, hogy tartsam Narutot kordában.
- Igen. Hogy sikerült? - kérdezte igerülten Tsunade, majd enyhén hátradőlt felkészülve egy hosszú és tragikus beszámolóra.
- Két értelembe véve is "sehogy". - Tsunade szemei tágra nyíltak, így jobbnak látta azonnal folytatni - Az első értelembe véve amikor megtámadtak minket a földművesek. Ott nem adta jelét és nem tájékoztatott arról, hogy milyen akciót tervez. Így hát esélyem sem volt.
- Értem. Folytassad. - és szemei összeszűkültek. Nem tettszett neki a beszélgetés íránya.
- A második, amikor már a Démonokkal harcoltunk. Mint ismeretes Naruto a harcokban leghajlamosabb elveszteni az önkontrollját, de itt nem történt semmi ilyen. Sőt!. Ami azt illeti amikor megsérültem Naruto már azelőtt felmérte a helyzetet és fújta le a további harcok folytatását, hogy szólhattam volna erről. Megszervezte a menekülő útvonalat és kimenekített minket. Személy szerint úgy vélem, hogy nyerhetett volna, ha nem velünk törődik, de egyikünk további épségét sem kockáztatta fölöslegesen. Addigra ugyanis a küldetéssel végezünk és a harc megnyerése nem változatot volna ezen semmit.
- Értem. Ennek örülők. Gondolom, hogy miért sérül meg minden alkalommal azt nem tudtad meg lévén, hogy egy karcolás nélkül érkezett most vissza. - próbálta átugrani, hogy időt spóroljon. Ma nem volt nagy kedve a fölösleges szájtépéshez.
- Éppen ellenkezőleg. Van egy elméletem. - tartott ki a téma mellett Shikamaru, mielőtt az "Öreg hölgy" tovább ugrott volna.
- Akkor halljam és ne kelljen már mindent egyesével kihúzni belőled - érdeklődését és ingerültségét a legkevésbé sem rejtve véka alá.
- Szerintem a sérülések Naruto és Sakura kimondatlan szabályokkal történő játékának része. De mivel ez a küldetés veszélyesebbre sikerült, mint várható volt, felhagytak a játékkal. - fűzte a szót Shikamaru.
- Játék, mi? Miért játszanának ilyen ostobaságot és mi a játékuk lényege?
- A kettő oka egy és ugyanaz. Mind ketten túlképzettek és a küldetések túl egyszerűek számukra akkor is, ha Sakura ezért sose panaszkodik. És most jöjjön egy kis történelem.
- Csak fogd rövidre. - azzal ismét előre dőlt és összekulcsolta kezeit.
- Naruto szereti Sakurat már évek óta és már Sakura érzelmei sem semlegesek Naruto iránt. A kapcsolatuk úgy kezdődött, hogy Naruto egyre többször mentette meg Sakurat amiért Sakura egyre hálásabb volt. Majd Sakura orvosi ninjutsut tanult amivel kimutathatta gondoskodását és háláját. Most, hogy már mindketten kellően képzettek és "unalmas" küldetéseket kapnak, újra játszhatják kapcsolatuk kezdetét különösebb veszély nélkül. Sakura lehetőséget ad Narutonak, hogy megmentse aztán viszonozhatja. Ez mindkettőnek kényelmes. Naruto nem ért a nők nyelvén, így neki a cselekedeti beszélnek helyette, míg Sakura fél nyíltan kimutatni érzéseit de így Ő is közeledhet felé.
- Ez isteni. Szóval a két legjobb emberem azért csinál magából ementálit, mert unatkoznak és nem képesek szavakkal kifejezni magukat. - csapot az asztalra Tsunade, majd győzelem ittasan ugrott ki székéből. - Naruto végre gondolkodik és lehiggadt. Már csak idő kérdése és átlépik azt a határt ahol nem kell tovább titkolniuk érzésüket, így a magánélete is rendben lesz.
- Ehh, ez nem olyan egyszerű. Ugyanis itt lép a képbe Chianchi /ejtsd: Csiancsi/ - vette elejét a fölösleges diadalmámornak Shikamaru.
- Ki, Chianchi? - vette fel legmeghökkentebb ábrázatát Tsunade.
Ekkor oldalról Shizune köpött egy jó adagnyi teát egyenesen Tsunade Úrnő arcába.
- S-sajnálom Tsu...hehehe... - és rátört a röhögőgörcs.
Az Ötödik egy darabig megbotránkozva nézte Shizunet majd elkezdte letörölni az arcáról csorgó teát.
- Mi olyan vicces Shizune? - kérdezte a nyilvánvalót, szétázott zsebkendőjével az asztalra csapott.
- B-bocsánat Tsuna..Hehehe...de sama, csak a "Kicsi Jancsi"...Hehehehe - válaszolta könnyeivel küszködve.
- Nem "Kicsi Jancsi", hanem rKi Chianchir1; és hagyd abba ezt a röhögést. Ez most fontos. - és tekintetével visszavándorolt Shikamaru felé. - De miért is fontos Shikamaru?
- Hát erre tért volna ki a részletes jelentésem. De ha ragaszkodsz a rövid verzióhoz... - kezdte Shikamaru.
- Ragaszkodok. - kezdte elveszteni ismét a türelmét a Hokage. Nem szerette a meglepetéseket és az amúgy jó hírek között ez igen kellemetlennek ígérkezett.
- Nos, Az illető hölggyel visszaérkezésünkkor találkoztunk. És itt megjegyezném, hogy a hölgy felettébb dekoratív.
- Annak kell lennie ha még Te is felfigyeltél rá. - szurkálódott teljesen jogosan az Ötödik - Folytassad.
- Szóval amikor megérkeztünk Chianchi már ott volt és egyértelműen Narutora várt...mint ahogy viselkedés illusztrálta. Ez még nem is lenne annyira meglepő, hiszen Naruto igen népszerű a lányok körében a Pain elleni harc óta. Csakhogy ez a lány igen csak közvetlenül viselkedett vele és ami váratlanabb, hogy Naruto még csak meg sem lepődött ezen. Ami felettébb különös, mert nem olvastam róla egyetlen jelentésben sem arról, hogy ismernék egymást. Még az ANBU beszámolóban sem.
- Shizune. Azonnal hozzad ide ennek a Chianchinak az aktáját. - adta ki újabb utasítását ellentmondást nem tűrő hangon a Hokage.
- Már elhoztam. - és nyult hátra, hogy elővegye a soványka aktát közvetlenül a kunaiok mellől. - Ezért kellett kitérőt tegyek idefele jövet. - azzal a lendülettel letette az asztalra a Hokage elé.
A Hokage felvette az aktát és gondolataiba merülve méregette. Nem hitte, hogy megtalálná benne azt az információt amire legjobban vágyott.
- Foglald össze. Biztos vagyok benne, hogy már átolvastad. - kinyitotta az aktát, hogy szemügyre vegye beszélgetésük alanyának képét.
- Legyen. Két évvel idősebb mint Naruto - majd csak úgy mellékesen hosszá tette - bár azt hittem fiatalabb. Éppen az idei jounin vizsgáira készül. Árva. Szüleit a kilencfarkú elleni harcokban vesztette el. Ezt követően rokonok jöttek érte és pár évig Konohán kívül lakott. Erről az időszakról nincs nagyon információnk. Az új besorolás óta túlnyomó többségben "B", "C" és "D" szintű küldetéseken vesz részt. Nagyszerű eredményességgel. De ez nem is érdekes. A régi rendszer alapján kilenc "D", tizenhárom "C" és egy "A" szintű küldetésen vett részt. - közölte a
tényeket fásultan.
- Várj egy kicsit. Szóval két évvel idősebb mint Naruto és már a Harmadik alatt "A" szintű küldetésben volt része? Hiszen akkor még Chuunin, vagy Genin lehetett. Genineket és Chuuninokat nem szoktunk "A" szintű küldetésre küldeni.
- Egyszerű. A régi osztályozási rendszerben sok volt a hibás besorolás vagy olyan amikor a megbízó "elfelejtett" megemlíteni pár apróságot. Többek között ezért is volt szükség annak a rendszernek a megváltoztatására.
- Értem. Milyen eredménnyel végződött az a küldetése?
- Valójában akkor már Chuunin volt. Na és itt van az egyik furcsaság az aktájában. A küldetés egy személy megfigyelése volt és az akkori információk beigazolódása esetén elfogása. A célpont egy kereskedő volt, aki tiltott árukkal és feltehetőleg bizalmas információkkal kereskedett. Az elfelejtett apróság ebben az esetben viszont az volt, hogy a célpont felbérelt hat jounin szintű shinobit mint testőrt. A küldetésből tragédia lett. Lelepleződtek és a mesterét és két másik társát perceken belül megölték.
- Szóval totális kudarc. - állapította meg Shizune - Hogyan menekült meg szegény?
- Nos a furcsaság itt kezdődik. A küldetés sikeres volt és nem menekült hanem harcolt. Elintézte egymaga a felbérelt shinobikat és menekülés közben a kereskedőt is. A kereskedő holteste sose került elő.
- Egy chuunin hat jounin ellen? Képtelenség. - fakadt ki Tsunade és azonnal elkezdte olvasgatni az aktát.
- Én is így véltem, de utána néztem a küldetés részletes jelentésének az archívumban. Teljesen helytálló bár nem volt sok időm utána nézni.
- Nem gond. Majd Shizunet ráállítom az aktákra. Viszont nem látom ebben az aktában a következő mesterének nevét.
- Mert nem volt következő, miv... - fogott a magyarázatba Shikamaru, de befejezni nem volt lehetősége.
- Egy chuunin sensei nélkül még a régi rendszerben is elképzelhetetlen. Itt csak valami hiba lehet. - pattant ki a székéből a Tsunade és tőle teljesen szokatlan módon járkálni kezdett az irodájának fala mentén.
- Hát pedig nem volt. Hosszabb-rövidebb ideig volt ugyan csapata, de a helyzet azt mutatja, hogy nem volt valami népszerű. Még a senseiek is panaszkodtak rá.
Az utolsó mondata ostorcsapásként hasított végig Tsunade idegein. Nem, hogy szokatlan volt, hogy egy tanár leadott egy chuunint, hanem egyenesen példa nélküli. Lopott magának egy pár pillanatot, hogy megeméssze ezt az információt magában, miközben átkozta a pillanatot amikor felhagyott az ivással. A következő pillanatban végigmérte a helyzetet és tudatosította magát, hogy ez nem a megfelelő pillanat az ivás újrakezdésére.
- Azt mondtad, hogy ez csak az egyik furcsaság. - immáron teljesen visszanyerve hidegvérét. - Halljam a másikat. - bár abban, hogy ezt hallani akarja az előzmények tükrében nem volt ennyire biztos.
- A másik furcsaság jobban idegesít engem személy szerint. Még pedig a jegyei. - itt abba hagyta mondandóját és megvárta amíg a Hokage személyesen nézi meg az aktában. Kíváncsi volt, hogy Ő mit talál benne.
- Impozáns eredmények, de nem látok bennük semmi furcsát. - állapította meg végül. - Gyakorlatilag a tantárgyak nagy része "kitűnő", Információ szerzésből "jó"-t kapott és még becsúszott két "közepes". Mi zavar ebben téged?
- Egyszerű. a két közepesei a "chakra természeti forrásának manipulációja és fenntartása" illetve a "taktikai elemzések és csapatirányítás"-ból vannak. Ennek értékelése egyszerű. Nem lesz ANBU csapatvezető. De ami zavar az a "jó" értékelése "Információszerzés ellenséges területen"-ből.
- Pff. És akkor mi van. Ettől még lehet kém. Az összes többi jegye alkalmassá teszi rá.
- Éppen ez zavar. Az összes tárgyat, ami ezt a tárgyat alapozta meg "kitűnő" minősítéssel végezte el. Pedig ez a tárgy gyakorlatilag csak az előző tárgyak összefoglalója. Szinte semmi új nincs benne.
- És ebből mire következtetsz? - fordult felé a Hokage fokozódó érdeklődéssel.
- Még semmire. Csak nem áll össze a kép. - vonta meg a vállát jelezve tanácstalanságát.
Tsunade végig vette magában Shikamaru gondolatmenetét, majd arra jutott, hogy ezt még sokáig fogja öt foglalkoztatni. Bármennyire is szokatlanok a felvázolt események akkor is csak egy áldozat életéről beszélgetnek aki elvesztette a családját és később teljes csapatát. Miközben teljesen elmélyedt gondolatmenetében szinte észre sem vette a másik két személyt a szobában akik illendően csendben várakoztak. Végül gondolatmenetéből mégis Shikamaru
rángatta ki aki finoman megigazította törött lábát, hogyha lehetséges még kissebb terhelésnek tegye ki.
- Köszönöm Shikamaru. - eszébe jutva, hogy több mint egy órán át feltartotta miközben alig tud lábra állni - Van még valami?
- Csak egy kérdésem volna már hátra.
- Persze, de utána menj és kezeltessed lábadat a kórházban. - válaszolta Tsunade.
- Yamato kapitány már vissza tért a megfigyelésről? - kérdezte.
Shizune a kérdés hallatán még levegőt is elfelejtett venni és Tsunade is elkerekedett szemekkel nézet rá.
- Még nem. - adta meg a választ - De honnan tudsz róla, hogy hova küldtem?
- A jelentés amit Én hoztam két problémáról beszélt. Az egyiknek a felderítését megkaptuk mi, a másikkal viszont nem kellett foglalkoznunk. Mivel Sai ez idő alatt Konohában volt szolgálatban, már csak Yamato kapitány kaphatta a feladatot, lévén, hogy ők ketten hiányoztak a csapatunkból. Ráadásul Yamato kapitány egyik specialitása a megfigyelés.
- És mi van, ha egy ANBU-nak adtam a feladatot? - néha nagyon zavarta Shikamaru kikezdhetetlen logikája.
- Yamato kapitány is ANBU. - válaszolta teljesen objektív hangnemben.
- Igaz. Majd értesítelek ha vissza jött. Addig viszont szabadságot kapsz, hogy rendesen felépülhess. Ha vissza jött nem tudhatjuk, hogy az új információk alapján hol lesz rád is szükségünk.
- Köszönöm. - válaszolta Shikamaru és távozott.



Ötödik rész: A pihenés.

Alig váltak el a kapuban és Narutonak máris bűntudata támadt, hogy sérült csapattársait ott hagyta. Emlékeztette ugyan magát, hogy csapattársai jó kezekben vannak és semmit nem tehet értük, de ez csak lassan fejtette ki hatását a bűntudatára. Végül csökkent a bűntudata, de egy új érzés
lett rajta úrrá. A fáradság. Két hete nem volt egy fél nap pihenője sem és ez most kiütött rajta. De mit tehetett ezek a gyengéden maga után húzó kezek ellen.
- Hova viszel Chianchi? - kérdezte erős elcsigázottsággal hangjában.
- Tanultam egy új jutsut és szeretném ha megnéznéd - fordult hátra félig és szemében a csintalanság lakozott. - Tetszeni fog.
- V-várj egy kicsit. - és lassan növelte ellenállását, hogy lelassítsa a lány már-már rohanó tempóját.
- Még csak most érkeztem vissza és egy kissé fáradt vagyok. Most jól esne egy kis pihenés. - mondta de hangja jóval többet árult el "kis" fáradságnál.
Chianchi megállt és szembe fordult vele. Elkeseredés és szomorúság tükröződött szemében. De megértette.
- Jó. Bocsáss meg tapintatlan voltam. - ekkor lehajtotta fejét és suttogva alig érthetően kérdezte - Akkor holnap?
Megpróbált feltekinteni, de félt az elutasítással szembe nézni. Félt, hogy az egész csak egy kifogás. Ekkor megérezte, hogy Naruto gyengéden megszorítja kezét és ebből erőt-merített.
- Persze. A holnap tökéletes. - válaszolta Naruto - Csak veszek egy forró fürdőt és kialszom magamat. Holnapra olyan leszek mint akit kicseréltek.
- E-ez nagyszerű - mondta Chianchi és egy gyors csókot adott Naruto arcára. Szinte azonnal vissza tért a jókedve. És futtában folytatva útját kiáltott vissza Narutonak - Akkor holnap.
Visszafordulva tisztán látszott arcán az angyali mosoly melyet Naruto válasza csalt az arcára. Futás közben integetett addig amíg a sarkon el nem tűnt a léckerítések takarásában. Naruto a jobb kezével integetett neki és baljával az arcát fogta ott ahova alig pár másodperce még Chianchi gyönyörű ajkai szorultak. Egy nap alatt két csókot is kapott az arcára egy ilyen gyönyörű lánytól. Ez új érzés volt neki. Jól esett és boldog volt tőle, de ugyanakkor megzavarta és felkavarta ez az új érzés. Percek óta állt úgy teljesen ledermedve amikor a fáradság ismét kezdett rajta erőt venni. Úgy döntött elindul végre hazafelé. A teljes utat hazáig úgy tette meg, hogy azt sem tudta hol van, csupán ösztönösen fordult mindig a jó irányba. Séta közben felrémlettek neki a pillanatok, ahogy Chianchi kis lendületet vesz a lábujjhegyre álláshoz, ahogy az egyik karjával lefele húzza az ő kezét és a másikat gyengéden körbeveti nyaka körül azért, hogy felérhesse.
Éberségét már saját lakásában nyerte csak vissza. Körbenézett a jól ismert szobájában és teljes közönnyel vette tudomásul, hogy semmi sem változott. Miért is változott volna? Hiszen egyedül lakik itt mióta az eszét tudja.
Levette ruháját és rádobta a hozzá legközelebb álló szék háttámlájára. Egy törölközővel beállt a zuhany alá. Már az első cseppeket is megváltásnak érezte, így hát nem is fogta rövidre.
Ez idő tájt érkezett be Shikamaru a kórházba.
- Hello Shikamaru. - köszöntötte egy ismerős hang. Ino volt az. - Látom húzod a lábad.
- Hello Ino. Sakura mondta, hogyha megvagyok a jelentéssel Tsunadenál akkor ugorjak le hozzá és megpróbálja jobban összetákolni. - mondta és szemével elkezdte keresni, hátha a környéken kószál.
- Sajnálom Shikamaru, de Sakura most nem segíthet. A hátát ért trauma komolyabb volt mint elsőre látszott így utókezelésre szorult. - mondta Ino, de gyorsan kiegészítette mondandóját barátja ijedt ábrázata láttán - Nyugii, minden rendben van, csak ma pihennie kell és egy pár napig nem erőltetheti meg magát. Ha gondolod én szívesen ellátom a te lábadat is.
- Oké, köszi.
A kezelés gyorsan megvolt.
- Bemehetek Sakurahoz? - kérdezte miközben a lába állapotát próbálgatta.
- Sajnálom, de most nem. Tudod lenyugtatóztuk, hogy tudjon pihenni. A sérülése és az hogy két hete folyamatosan küldetésen van nem túl jó kombináció. Megkértük, hogy pihenjen, de valami miatt zaklatott volt így adtunk neki nyugtatót és végre alszik. - magyarázta a helyzetet Ino. - De próbálkozz ha majd felébredt.
- Hát úgy látom neked sincs semmi komoly bajod. - terelte ismét más irányba a beszélgetést Ino - Sakura szépen összetákolt téged. Egy két nap pihenés és a fájdalom is elmúlik.
- Köszi. Hááát akkor megyek is. Van még egy kis dolgom. - felállt és a jól szokott stílusában zsebre tett kézzel kisétált a kórteremből.
Pontosan tudta, hogy Sakura mitől zaklatott, de úgy vélte ezt nem kell Inoval közölnie. Majd Sakura elmondja ha akarja. A piac felé vette lépteit. Immáron egy éve, hogy elköltözött otthonról, így magáról kellett gondoskodnia.
Úgy tervezte, hogy bevásárlás után otthon lepihen. Majd holnap ráér beszélgetni a barátaival. Útja éppen Ayame étterme mellett vezetett el (apja Teuchi három éve Pain pusztítása után visszavonult), mely alaposan megváltozott mióta átvette a vezetését. A kínálat már csak egyetlen ponton hasonlított a régi étlaphoz és a szomszédos helységet is összenyitották vele. Shikamarunak jobban tetszett így. Naruto tiszteletére még mindig készítettek rament így az még mindig Naruto törzshelye volt bár az átalakításokat követő forgalom miatt egyre többet zsörtölödött.
Shikamaru ösztönösen benézett, hogy nem látja-e ott Narutot.
- Szia Shikamaru. - üdvözölte azonnal Ayame. - Ma miben lehetek szolgálatodra? Egy tál rament kérsz, vagy esetleg valami különlegességre vágysz?
- Ohh, hello Ayame. Nem köszönöm nem kérek semmit. Nem láttad ma véletlenül Narutot? - kérdezte Shikamaru.
- De. Éppen egy perce, hogy elment a piac felé. Nem láttuk már hetek óta és erre egy köszönés nélkül megy el itt előttünk. - látszott rajta, hogy rosszul esik neki Naruto figyelmetlensége.
- Köszönöm. - válaszolta Shikamaru és azonnal távozott. Nem volt kedve végighallgatni Ayame panaszkodását amiért Naruto egyre ritkábban jár erre és hát biztosra vette, hogy külön fejezetet szánt volna annak, hogy két hete abszolút nem is látta.
Folytatta útját a piacra és elég gyorsan meg is találta Narutot aki már távolról üvöltött neki.
- Hé, Shikamaru. Itt vagyok. - integetett Naruto. Látszott rajta, hogy új erőt merített a rövid pihenőjéből, bár a fáradság nyomai még ott voltak rajta. Tiszta ruhájának narancs színei úgy ütöttek el a többi ember ruházatától, hogy még egy vak is észre vette volna. Shikamaru odasétált hozzá. Elég kellemetlen, hogy a barátja így üvölt a nyílt utcán.
- Hogy van a lábad Shikamaru? - kérdezte Naruto.
- Kösz jól. Ino elvégezte rajta a maradék kezeléseket és azt mondta pár nap pihenés után újra a régi lesz.
- Ino? Hogyhogy nem Sakura? - furcsállta, bár tudta, hogy Ino pont olyan jó orvos mint Sakura.
- Tudod Sakura sérülése komolyabbnak bizonyult, mint várták így pihenésre "ítélték". De... - persze ahogy várta a mondatot nem fejezhette be.
- Komolyabb a sérülése? Mi van vele. - és Naruto megragadta a vállánál.
- Ha egyszer hagynád, hogy befejezzem amit elkezdtem talán jutnánk is valamire Naruto.
- Ööö bocs. Szóval mi van Sakuraval?
- Ehh, csak nem állja meg beleszólás nélkül - gondolta Shikamaru, majd hangosan folytatta - ...De alszik egy nagyot és holnap már kijöhet a kórházból. Ha jól sejtem akkor éppen most ébredhet fel.
- És ezt Ino mondta?
- Igen. - teljesen egykedvűen.
- Akkor jó. - nyugodott meg teljesen Naruto. Ha Ino mondja akkor nagy baj nem lehet. - A bevásárlás után beugrok hozzá, hátha ébren lesz.
- Ha már a lányoknál tartunk...ehh...szóval ki volt az a lány a kapunál Naruto? - kellemetlennek találta, hogy ilyen nyíltan faggatja erről barátját, de az igazsághoz hozzá tartozik, hogy személyesen őt is érdekelte.
- Hát Ő egy lány. - kezdte Naruto, majd alaposan elgondolkozott, hogy mit is mondhatna.
- Igen, erre én is rájöttem. Elég szembetűnő volt. Honnan ismered? - próbálta belendíteni a témát Shikamaru.
- Az Akadémián voltam éppen vendégszereplő Iruka sensei kérésére. Tartottam ott egy előadást a chakramanipulációról, éééss...és hát onnan. Tudod az előadásom után kérte a segítségemet egy jutsuban és azóta is néha együtt edzünk. - jött teljesen zavarba. Magában még mindig nem tudta elhelyezni az előző két puszit, így úgy gondolta, hogy ezek megemlítésétől inkább most eltekint.
- Értem. - majd gyorsan elterelte a témát - És mit vásároltál?
- Csak egy kis almát, mert ma már nincs erőm főzni, de azt hiszem inkább most bemegyek Sakurahoz és nekiadom. Bizosan örülni fog neki. Te nem jössz?
- Majd holnap megkeresem. Tudod a lábam...Ino úgyis letépi a fejem ha megtudja, hogy nem pihentettem.
- Rendben. Akkor majd találkozunk. - mondta Naruto és azonnal elindult a kórház irányába.
Az út rövid volt, alig pár perc alatt megtette a távot. Szerencséjére Sakura már tényleg ébren volt így beengedték hozzá. Kissé zavarban volt, mert még sosem kellett meglátogassa Sakurat a kórházban, így nem tudta mire számíthat. Hálóingben lesz, vagy valami másban? És Sakura mennyire lesz zavarban? Vajon megpróbálja majd kizavarni? És a végén pont az ilyen gondolatok terelték el annyira a figyelmét, hogy még kopogtatni is elfelejtett.
- Sz-szia Sakura. - lépett be az ajtón Naruto.
Naruto kizökkent zavarodottságából és végig nézett a kórtermen. Semmi furcsa. Egy asztal, egy kapcsoló (valószínűleg orvoshívó) és egy ágy. Az ágyban Sakura nyakig betakarózva a hátán feküdt. Sakura felé sem fordulva szólította meg.
- Áh, Te vagy az Naruto? Gyere be, ne az ajtóban ácsorogj.
Naruto odasétált Sakura ágyához és leült egy székre.
- Hallottam mi történt a vizsgálatkor. Hogy vagy Sakura? - kérdezte aggódva.
- Hát ez két három órája még nagyon nem izgatott. - vágta neki oda, teljes sértődöttséggel.
- De Sakura, ez nem igaz. - válaszolt gyorsan és feltette magának a kérdést, hogy "mi ütött Sakuraba?".
- Tényleg? Akkor ki volt az lány akivel olyan sürgős volt elfutnod, hogy még elköszönni is elfelejtettél? - támadta le hirtelen és belevitte az összes maró gúnyt a hangjába amit csak tudott.
- De vajon van-e joga számon kérni? Talán nem lihegi-e túl az egészet, hiszen Naruto olyan népszerű a lányok körében, hogy semmi meglepő abban ha egy lány rajong érte. De nem, mert az nem megszokott, hogy valaki csak ugy minden előzmény nélkül megpuszilja, hiába rajong érte. - folytatta a tépelődést magában amíg Narutonak leesett a tantusz, hogy "honnan fúj a szél".
Naruto halk megnyugtató hangja hozta vissza a jelenbe.
- Sakura az a lány, Netsuboto Chianchi.
- Na szép éppen most mutatja be választottját. - gondolta Sakura és a gondolatra jeges borzongás futott végig a hátán. - De milyen jogon vagyok felháborodva? Én nem tettem semmit azért, hogy tudtára adjam az érzéseimet.
- Tudod az Akadémián találkoztam vele egy előadásom után. Megkért, hogy segítsek neki néhány jutsuban. Így hát szoktunk együtt edzeni és éppen egy új jutsu gyakorlását szakította félbe az a küldetéssorozat ami majd két hétig távol tartott minket Konohától. - adta meg a teljesen elfogadható magyarázatot és gondosan kihagyta a közelmúlt eseményeit, melyet még maga sem értett igazán.
- Értem. - mondta Sakura hidegen. Érezhetően nem hitt ennek az egyszerű magyarázat őszinteségében. De valamit még tisztáznia kellett. - És mi volt az a nagy összeborulás?
- Hát azt mondta akar mutatni egy új jutsut és mivel nem voltam itthon két hétig, gondolom sikerült megoldania azt amit együtt kezdtünk el gyakorolni. Mivel egy nagyon nehéz jutsu, gondolom alig várta, hogy megmutathassa. - adta meg a magyarázatot és meglepő módon ö is kezdett hinni benne.
Sakuranak lett volna még kérdése, de ekkor ismételten kinyílt az ajtó és Tsunade lépett be rajta.
- Naruto elég lesz mára. Sakuranak pihenni kell.
Naruto felállt és gondosan a falhoz igazította a székét ezzel is időt nyerve amíg eldönti, hogy mit is mondhatna. De nem tudta mit ígérhet és érezte, hogy Sakura dühös valamiért, így csak ennyit mondott:
- Szia, akkor majd még találkozunk. - és elindult kifelé és távozott.
De Sakura sem tudta mit mondhatna. Nem jött ajkára egyetlen szó sem. Szerette volna, ha Naruto marad és mindent elmesélt volna, hogy eloszlathassa kételyeit. De nem tett semmit.
- Ez meg mi volt? - kérdezte Tsunade.
Sakura ráemelte tekintetét, de mint mostanság oly gyakran most sem tudta, hogy mit mondhatna.
- Chianchiról van szó? - kérdezte Tsunade Sakura hallgatását megértve.
- Ön tud Chianchiról? - kérdezett vissza Sakura teljes elképedés közepette.
- Igen. Shikamaru elmesélte a kapunál történteket.
Sakura lesütötte a szemét. "Legalább nem kell mindent elmesélnem" gondolta magában.
- Nem tudom mitévő legyek. - mondta követve a hatalmasakat ugró gondolatmenetét.
- Küzdj! Nem úgy ismertelek meg mint aki az első akadályra feladja. Mutassad meg, hogy jobb vagy nála. - szolt rá erélyesen a mestere.
- És mégis mikor, hogyan? - fakadt ki tőle szokatlan módon Sakura amiért mestere nem értette meg a problémáját.
- Majd segítek...és amikor alkalmad lesz rá bizonyítani fogsz.
Csak egy hosszabb szünet után folytatta.
- De ma pihenned kell és a holnap...nos az a jövő. - zárta le a beszélgetést Tsunade.
Aznap este hárman is komoly problémába ütköztek alvás terén Konohában. Sakurat Naruto és Tsunade igérete tartotta ébren sokáig. Tsunadet is Naruto és Sakura problémája zavarta legjobban, de további problémát jelentett számára, hogy hogyan tarthatja be az ígéretét. Naruto éjszakája nagy részét az a gondolatmenet kötötte le, hogy megpróbálja magát maradéktalanul meggyőzni arról, hogy csak az igazság amit Sakuranak mondott. A problémáik ellenére is elnyomta őket az
álom. Másnap reggelre mindegyikük kész tervel rendelkezett a problémájuk megoldását illetően.
Naruto kipihenten ébredt, bár meglehetősen későn. Terve az volt, hogy egy alkalmas pillanatban megkérdezi Chianchit a tegnapi közvetlenségének okáról, így elejét vegye a további értelmetlen találgatásainak.
Kopogtattak.
Kikászálódott az ágyból és az ajtó felé menet kidörzsölte a szeméből a maradék fáradságot.
Az ajtóban Chianchi állt aki látva, hogy Naruto pizsamában van. Teljesen elpirult.
- Chianchi, mit keresel itt ilyen korán? - kérdezte zavartságában.
Bár fél éve ismerte már de még sose jött el a lakására. Ez nagy részben Narutonak volt köszönhető és annak az egyszerű ténynek, hogy tudta az ANBU-k figyelik a lakását is.
- Naruto. Dél is elmúlt és azt ígérted, hogy ma megnézed a jutsumat. Kerestelek mindenhol és amikor nem találtalak akkor elkezdtem aggódni, mert tegnap olyan fáradt voltál. Hát ide is eljöttem. Nincs semmi baj?
- Nincs. Miért kérdezed? - csodálkozott el a szokatlan aggodalom hallatán.
- Hát mert még pizsamában vagy. - mutatott rá az egyszerű tényre és arcán ismét átszaladt a pironkodás.
Naruto végignézett magát és azonnal zavarba jött.
- Uhh, háát izé. Bocs. Rögtön jövök. - és azzal bevágta az ajtót.
Ígéretét alaposan betartva alig két percen belül felöltözve jelent meg ismét az ajtóban.
- Bocs. He-he. Egy kicsit elaludtam - kezdett magyarázkodásba és közben szokásához híven hátulról kezdte vakarni fejét.
- Semmi baj. Sajnálom, hogy így rád törtem. -mondta Chianchi.
Egy kisebb szünet állt be a beszélgetésükben és mindketten csak álltak az ajtóban. Végül a csöndet Chianchi törte meg.
- Helyes a pizsid. - és ismét elpirult.
- Ööö, köszi. Menjünk edzeni? - terelte el a témát a kínos témáról.
- Rendben.
Miközben Naruto és Chianchi, Naruto régi edzőhelyére tartottak, ahol anno kifejlesztette első szélelemű jutsuját Sakura éppen Tsunade irodájához tartó folyosón sétált. Meg szerette volna kérdezni pár dologról a mesterét. Többek között arról amit tegnap a kórházban említett neki. A vártnál korábban megtalálta amikor is oldalán Shizunevel éppen az elkövetkező teendőit egyeztette menet közben.
- Szia Sakura. - köszöntötte Tsunade. - Jobban vagy már?
- Igen Tsunade sama. Akár már ma készen állok egy következő küldetésre. Ino egyre jobb és engem is szépen rendbe hozott. Ha nem figyelek még a fejemre nő. - és megengedett magának egy magabiztos mosolyt.
- Na na. Nem eszik olyan forrón a kását. Mint tudod én is konyítok valamicskét az orvosláshoz és tegnap olvastam a kórházi jelentésedet. Bár tényleg mehetsz küldetésre, de ha valami baj történik kétszer ilyen súlyos állapotban fogsz visszakerülni a kórházba. Az hiányzik, hogy lebénuljon az első számú tanítványom egy hülyeség miatt, ha már ennyi időt öltem abba, hogy megtudja különböztetni a szikét a székletkanáltól. - mondta és rámosolygott Sakurara.
Ekkor halk pukkanás zavarta meg őket a társalgásuk folytatásában. A következő pillanatban már egy ANBU állt hármójuk előtt. Az ANBU egy pillanatra megállt és ránézett Sakurara. Tsunade azonnal megértette a helyzetet.
- Jelenthetsz. - ezzel eldöntve, hogy Sakura is éppen úgy jogosult hallani mondanivalóját.
- Igen Hokage. Khhmm...Yamato kapitány hamarosan megérkezik és igen érdekes információkat szerzett. - mondta, majd ismét várakozott.
- Hmm értem. Majd jelent nekem ő. Értesítsed, hogy az irodámban várom. - adta utasításba.
- Igen Hokage. - és abban a pillanatban el is tűnt.
- Sakura. Te meg hívd ide Narutot. Szerintem ezt Ti is hallani akarjátok majd.
- Igen Tsunade sama. - és futásnak eredt visszafele a folyosón.
Naruto mit sem tudott az egészről, miközben figyelte Chianchit amint éppen az új technikáját próbálja bemutatni. A technika lényege egy rasengan (ezt természetesen Naruto tanította meg neki nem sokkal megismerkedésük után) és a föld elem ötvözése. Chianchi föld elemű chakrával rendelkezett. Naruto ahogy nézte Chianchit aki egy klón segítségével próbálja megoldani a feladatot akaratlanul is osztályozni kezdte.
- Kreativitás "elégséges". Igazából a klónhasználatot és a jutsu alapját is tőlem vette. - gondolta, majd folytatta. - Nehézség "jó". Na ez az amit legtöbben sose lesznek képesek megcsinálni. Pláne nem ilyen korlátozott chakra mennyiséggel.
Tovább figyelte.
- Chianchi szépen létrehozta a rasengant...ez már rutin munka volt neki. És most kezdi hozzáadni a földelemet. - ült és figyelte ahogy a rasengan egyre sötétebbé válik, míg nem egy forgó sárgolyó volt.
- Ez csodálatos és mindez két hét alatt. Nagy vagy Chianchi. - pattant fel ültéből a boldogságtól.
- Nagyszerű lány - gondolta magában - Hihetetlenül erős.
És ekkor szétrobbant az egész jutsu. Chianchi klónja repült vagy három métert mielőtt szertefoszlott volna. Chianchi az ellenkező irányban hasította a levegőt éppen egy szikla felé. De Naruto észlelte a veszélyt és minden chakráját a lábába összpontosítva még időben el tudta kapni.
- Háát eddig bírom egyben tartani - mosolyogva nézet fel Narutora.
- Nem esett bajod Chianchi? - kérdezte nem minden aggódás nélkül.
- Semmi bajom. Az első sérülésem óta nem szilárd állapotban használom a föld elemet, csak hát így még nehezebb. Tudod a föld alapvető állapota szilárd, de amikor úgy robbant szét egyszer akkor tűhegyes földdarabok fúródtak belém. Azóta ha nehezebb is inkább így gyakorlok.
- Nem vagy semmi. De ha minden irányba földet fog szórni akkor hogyan akarod majd használni. Akkor téged is eltalál majd.
- Az a tervem, hogy addig gyakorlok, hogy akármeddig fent tudjam tartani és akkor a klónom segítségével eldobhatom olyan távolra, hogy engem már ne sértsen meg a szétrobbanó jutsu. - mondta nagy büszkén.
- Az nem fog menni. - mondta és őszintén sajnálta, hogy le kell törje a lány lelkesedését. - Tudod a Rasengant nem távolsági harcra találta ki a Negyedik. Amint elengeded, vagy eldobnád a bonyolult chakra-irányítás miatt azonnal szétesik, ha nincs valami aminek nekifeszüljön és annak a valaminek még chakrája is van. Röviden, ha nem kötsz rá legalább egy oposzumot akkor nem tudod eldobni. Sajnálom.
Chianchi a magyarázat alatt végig egyre jobban elszomorodott, de végén felnézet és mosolyogva szólalt meg.
- Így is jó. Akkor majd jó lesz gyakorlásnak a chakra-irányításhoz.
- Chianchi. Kérdezhetek valamit? - elérkezettnek látta az időt, hogy megkérdezze a tegnapi napról ahogyan azt eltervezte.
A hirtelen komolyra váltott hangnem miatt Chianchi feljebb húzta magát, de nem bontakozott ki Naruto karjai közül.
- Persze. - válaszolta kissé félszegen.
- Chianchi, tudod tegnap...háát izé...szóval közvetlenebb voltál mint máskor...és... - próbálkozott finoman, de nem tudta megfogalmazni. Eközben egyre jobban zavarba jött.
- Pszt. Értem, nem kell folytatnod. - finoman rá helyezte mutató úját Naruto szájára, hogy elejét vegye a közbeszólásnak. - Tudod azért edzek ennyit, hogy olyan erős lehessek mint Te. Így remélem egyszer csatlakozhatok a csapatodhoz és megvédhetlek.
Naruto arcára finom mosoly húzódott és egy csepp értetlenkedés vegyült bele.
- Engem? De hát mitől kellene engem megvédened?
- Tudod mindig amikor küldetésre indulsz úgy féltelek. Annyiszor kerültél már veszélybe és olyan sokszor sérültél meg amióta ismerlek. És tudom, hogy régebben emberek kiközösítettek, üldöztek és titkolóztak előtted, de Te álltad a sarat. A szüleid halála, a róka démon... - ekkor szemében könnycseppek jelentek meg, de azért folytatta - Jaj Naruto, Te annyit szenvedtél már és Én csak
annyit szeretnék, hogy boldog legyél és ne kelljen többet szenvedned.
Naruto szóhoz sem jutott a megdöbbenéstől, de tudta mit kell tegyen. Közelebb húzta magához Chianchit és szorosabban ölelte át. Pontosan tudta, hogy a lány megérti Őt. Chianchi pont Naruto szemébe nézhetett. Csak alig pár centi volt köztük amikor Chianchi tovább csökkentette a távolságot kettejük között és ajkát rátapasztotta Naruto ajkára.
Ekkora már Sakura tűvé tette Narutoért a fél falut. Lassan fél óra keresés után sem találta meg. Amikor arra gondolt, hogy esetleg megint edzeni ment arra a helyre ahol annak idején kifejlesztette első saját technikáját.
- Jellemző Narutora, hogy pihenés helyett is edzeni próbál. - és a gondolatra elmosolyodott - Háát igen, ilyen a mi Narutonk.
Megszaporázta lépteit és a rövidebb úton egy kis erdőn vágott át. Hamar felfedezte Naruto ruháinak rikító színeit még a fák takarásából is. Gyorsan felidézte magában a tervének részleteit, hogy hogyan fogja elmondani Narutonak, hogy szereti. Boldog volt, hogy most lesz pár perce kettesben vele. Bár nem állt még készen rá, hogy ilyen nyíltan kimutassa érzéseit, de az elvesztésétől sokkal jobban félt. "A többit meg majd kezeli az idő". Már csak pár lépés van hátra és akkor már Naruto is látni fogja őt.
- A földön ül. biztosan megint kimerítette magát. - Ez a pár gondolat kötötte le figyelmét amikor rájött, hogy Naruto nem egyedül ücsörög. Megtorpant és figyelni kezdett. Chianchi volt akit éppen ölelgetett. A látványtól jeges kezek szorították össze a szívét. Nem tudott mozdulni. Teljes akarata sem volt elég ahhoz, hogy tovább lendítse. Minden pillanattal egyre tisztábban látta, hogy ez
nem egy "baráti" ölelés. Tisztában volt vele, hogy előbb-utóbb ez bekövetkezik ha nem Ő lép először, de most mégis hideg zuhanyként érte a látvány. Lehet, hogy mindennel elkéset? Chianchi közelebb hajolt Narutohoz és megcsókolta. Sakuraban egy teljes világ omlott össze. Érezte, hogy itt már nem tehet semmit, így menekülőre fogta. Az első pár lépést botladozva tette meg hátrafelé és háta neki ütődött egy fának. Ekkor megfordult és könnyes szemekkel rohanni kezdett. Nem érdekelte, hogy hova. Csak el. Minél távolabb. Percek teltek el mire emlékeztetni tudta magát arra, hogy feladata van és végre abba hagyta a futást. De nem volt ereje visszamenni és Naruto szemébe nézni.
- Chian... - mondott volna valamit Naruto. Ajkai még hevesen lángoltak az előző csóktól. Szerette volna érzéseit szavakba önteni, de nem fejezhette be mondatát.
- Hívj Chi-chi-nek. - kérte a lány.
Naruto tisztán érezte, hogy az Chi-chi szíve is éppen olyan hevesen ver a mellkasában mint az övé. Felesleges volt minden szó. Ismét megcsókolta a lányt. Szíve még hangosabban vert mint eddig. Most felhőtlenül boldog volt. Amikor végre kibontakoztak egymás karjaiból még percekig csak nézték egymást. Nem is volt többre szükségük.
- Mennem kell. Elszaladt az idő. - mosolygott a lány. - De este átjöhetnél vacsorázni. Csinálok rament.
- Ott leszek. - válaszolta Naruto és pillanatnyilag a világ legszerencsésebbjének érezte magát.
Miután a lány távozott (akit mostantól a kedvesének hívhatott) még percekig ült ugyanazon a helyen ahol szétváltak. Csak a felhőket nézte. Szabadnak és boldognak érezte magát.
Hirtelen megérezte, hogy valaki közeledik feléje.
Tekintetét oda fordította és Shizunet látta közeledni. Ekkor felállt és elébe sietett.
- Naruto. Azonnal gyere. Tsunade sama hívat.
Kapkodta a levegőt. Valószínűleg jó nagy távot futhatott ha így kimerűlt. Akkor viszont biztosan fontos - gondolta.
- Rendben, menjünk. - válaszolta tömören.
- Nem. Menj csak előre, nekem még van egy kis dolgom. Majd csatlakozok hozzátok. Jut is eszembe. Sakurat nem láttad?
- Ma még nem. Miért?
- Semmi, akkor biztosan már visszament az irodához. Indulj, mert Tsunade sama letépi a fejedet. - sürgette Shizune.
Így is tett. Semmi perc alatt elérte a Hokage irodájába vezető ajtót. Éppen benyitott amikor egy rövid párbeszédet hallott meg kintről.
- Nem találtam meg. - mondta Sakura.
- Semmi gond, már Shizunet is utána küldtem. - Válaszolta az Ötödik.
- Ööö, hello. Rólam van szó? - kérdezte Naruto miközben belépett az ajtón.
- Igen. Örülök, hogy méltóztattál felbukkanni. - válaszolta az Ötödik idegesen r11; Yamato kapitány vissza tért a küldetéséről és úgy vélem hallani szeretnétek, hogy mit tudott meg. De mivel ilyen szerencsésen elbújtál valahol Naruto, ezért kénytelenek lesztek beérni az Én rövidített verziómmal.
Naruto csak ekkor vette észre Yamatot és Shikamarut akik tőlük szokatlan módon a fal mellett álltak. Valószínűleg régóta várakozhattak már.
- A jelentés ami alapján elküldtelek titeket a Folyók országába, kitért még egy problémára. - folytatta Tsunade. - Mégpedig bizalmas információk kiszivárgására. Nem tudtuk, hogy ki, kinek és hogyan szolgáltatja ki ezeket az információkat, csak azt, hogy lesz egy találkozó a határainkon belül. Mivel követésben az egyik legjobb, Yamatot állítottam rá az ügyre. Elmondása szerint a találkozó színhelyén Shikamaru által felvázolt félkarú Démon jelent meg akivel már volt szerencsétek megismerkedni. A találkozó másik résztvevője viszont nem teljesen abban a
formában jelent meg ahogy azt reméltük. A küldött ugyanis egy postagalamb volt. - itt tartott egy kis szünetet, hogy végigmérje a jelenlevők reakcióját, majd úgy döntött, hogy egy kis magyarázatra szorul a téma.
- A postagalambok kiképzésük véget, nem megadott címre mennek, hanem mindig csak visszatérnek oda ahova tanították, vagy szoktatták őket. Így tulajdonosuk nem azonosítható. Pontosabban tulajdonosukhoz térnek vissza, de a feladó nem azonosítható. Persze kiképzés ide vagy oda, ha egyszer elkapunk egy ilyen galambot, kis macerával rá lehet bírni, hogy térjen vissza a feladóhoz, ezzel leleplezve azt. Viszont a küldönc erre is gondolt és még a helyszínen megölte
az állatot. Így az egyetlen amit egyenlőre megtudtunk a galambról az, hogy Konoha irányából érkezett, de ezt már egyébként is tudtuk. Természetesen voltak a galamb származására utaló pontosabb jelek, de erre majd máskor visszatérek ki. Ezek után a küldönc visszatért nem meglepő módon a Folyók országán belülre ahova is Yamato kapitány is követte. Ismételten azt kell mondjam
nem tudtunk meg semmi perdöntőt, csak annyit, hogy találkozott társai egy részével és egy emberrel aki fekete köpenyt viselt rajta piros felhőkkel. Következtetésünk tehát, hogy az Akatsuki van a háttérben.
- Ismét mozgolódnak? - kérdezte meglepetten Sakura.
- Igen. Az elmúlt idők jelentései szerint és a mostani találkozó után úgy véljük ismét felkészültek...valamire. Ha az is figyelembe vesszük, hogy ezzel egy időben Konohából szivárogtatnak ki nekik információt akkor feltételezhetjük, hogy ismét Naruto a célpontjuk. Így
kérlek Naruto legyél ismét nagyon óvatos és ha nem muszáj ne játszd a hőst.
- Nem probléma. Ha megint próbálkoznak valamivel könnyen megritkítom újra soraikat. - válaszolta magabiztosan.
- Na éppen ez az elbizakodottság az ami a vesztedet okozhatja. Ne feled velük még neked sincs könnyű dolgod és ha ilyen felelőtlen vagy könnyen csapdába csalhatnak. És ha már a nehéz dolgokról beszélgetünk akkor itt szeretnék kitérni annak a holttestnek a boncolási eredményére akit visszahoztatok. Az illető...nos nevezzük nőnek, mint Ti is láttátok az Átokpecsétet viselte magán. Ennek vizsgálatakor megállapítottuk, hogy az illető...nő...nos szóval Orochimaru egyik korai kísérlete. Ezek után talán örülhetnénk a hírnek, hogy a pecsét elég kezdetleges formájában van jelen a szervezetében. Viszont a rossz hír, hogy ez a kezdetlegesség a sok mellékhatás mellett sokkal nagyobb erőt kölcsönöz tulajdonosának, mint az eddig már ismert pecsét. Hosszan tartó folyamatos használata ugyan megöli a viselőjét, így hosszú harcokra alkalmatlan, de akár tízszer több erőt is adhat az eddig ismerteknél.
- Tízszer? Erősebb mint az eddigi átokpecsétek? - Sakura és Naruto korusban.
- Igen. Sajnálom, de kétszer is ellenőriztük az adatokat. A kapott erő mértéke a viselőjétől függ ugyan, de ez a szám lehet a tízszerese is annak amit eddig ismertünk.
Székével előre dőlt ezzel adva nyomatékot szavainak.
- Nos, ami a csapatot illeti... - próbálta elkezdeni, de ekkor lépet be az ajtón Shizune.
- Na szép. Most már senkinek sem kell kopognia?
Shizune odalépett mellé és fülébe súgót valamit.
- Rendben. Csak egy perc. - válaszolta a Hokage.
- Szóval, mint mondani próbáltam, Shizune belépője előtt, a csapat összetételében mostanság igen sok változtatás volt ami nem nagyon tesz jót a hatékonyságotoknak. Így Yamato kapitányt visszarendeltem mellétek és Sai veszi át a feladatát miszerint meg kell tudnia ki áll az információ kiszivárogtatások hátterében. Viszont az új helyzetre való tekintettel mindenféleképpen ki kell egészítsem a csapatotokat egy új állandó taggal.
- Ne már Tsunade nagyi. Nem kell nekünk új tag. Mi így is jó csapatot alkotunk Sakuraval. - vágott közbe Naruto. Semmi kedve nem volt még egy Saihoz hasonló faragatlan sráccal küszködni.
- Holnaptól el is kezditek a közös edzéseket, - folytatta tudomást sem véve a közbeszólásról - hogy mire Sai megszerzi az informátor nevét készen álljatok. - tartott egy kis hatásszünetet.
Narutot lelombozta, Sakurat kíváncsivá tette az új jövevény.
- Gyere be. - kiáltott kifele Tsunade.
Az ajtó kinyílt és Sakura és Naruto egyszerre fordult meg.
- Chi-chi. - kiáltott fel Naruto a meglepetéstől.
A Hokage azonnal megértette, hogy van itt valami amiről még nem tud.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.