Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Naruto - Küldetés a Folyók országában

2011.01.04

Második rész.

Naruto és csapata a vártnál előbb már hajnalban megérkezett a kapuhoz, ahol már ott várta Őket Shizune.

- Naruto! Mit sétálgatsz itt? Azonnal meg kell jelened Tsunade Úrnőnél - üvöltve magából kikelve amikor látta, hogy milyen kényelmesre vették a tempot amint elérték a kaput.
- Hééé, még csak most értünk vissza talán kaphatnánk egy kis pihenőt mielőtt jelentést teszünk. Vagy esetleg megint bal lábbal kelt fel a "Vén szipirtyó"? - enyhén kikelve és az öklét rázva vágott vissza Naruto.
- Legalább adjon tíz percet amíg ellátjuk Naruto sebeit - kelt a védelmére Sakura mielőtt Shizune felszólalhatott volna az ostoba sértés ellen.
Shizune ekkor vette észre, hogy Naruto milyen elcsigázott és a ruháján több luk van mint azon a tésztaszűrön amit otthon használ.
Ha az apró szakadásokat nem is számította akkor is legalább egy tucat suriken által ütött sebet látott a ruhafoszlányok résein keresztül.
- Rendben. Naruto és Sakura elmentek a kórházba és Sai feltölti a készleteiket, majd elhozza nekem, amíg Yamato leadja a jelentését. - osztotta szét a feladatokat.
A következő pillanatban Yamato és Shizune már el is tűntek.
Sai elkísérte Sakurát és Narutot a kórházig aztán ment is a dolgára.
- Sakura san, mi történt megint Narutoval? - kérdezte egy orvosi ninja aki a bejáratnál töltötte szabadidejét.
- Feldíszítette az ellenség, mint egy karácsonyfát és úgy gondolták erre a legalkalmasabb eszköz a suriken. De most hagyjuk ezt. Beviszem az egyes kezelőbe, mert Tsunade sama-nál van jelenésünk tíz perc múlva. - válaszolta Sakura.
- T-tíz perc múlva? Kizárt. Hallottam már a gyógyulási képességéről, de ez akkor is minimum 2 nap. - válaszolta hitetlenkedve.
- Fogd be és hozzál kettőt a Saku-4-esből. Naruto nagyobb sebeit már elláttam a maradékkal meg a chakrája gyorsabban végez, mint a hagyományos orvosi jutsuk. - és kezdte elveszteni a türelmét.
- D-de...
- Csináld!!! - Üvöltötte ellentmondást nem tűrő hangon és a homlokán kezdett kiugrani egy ér. - Ehh, hogy milyen pimaszok ezek az új növendékek, alig jött ki az Akadémiáról és már ki akar oktatni - gondolta.
- Igen is. - és azzal eltűnt az árnyékos folyosó egyik fordulójában.
- Milyen szerény. - gondolta Naruto - Direkt nem mondta ki előttem, hogy Sakura-4-es, pedig ez az Ő "förmedvényének" fejlesztett verziója amit Tsunadevel tökéletsítettek. Igaz, hogy kisebb és már nem kell fél liter víz, hogy az ember el tudja viselni az izét, de akkor is az Ő találmánya és csak azért nem rendszeresítették a felszerelésünkben amilyen mellékhatást találtak miután visszatértem Gaaratól. Pff, pedig rajtam is csak a 100.-ik darab után ütött ki.
Mire feleszmélt Naruto a gondolatmenetéből már bent feküdt egy ágyon és már ott volt Sakura kezében két darab Saku-4-es.
- Vedd be kérlek - mosolygott Sakura.
Naruto bekapta, ivott rá egy korty vizet és érezte, hogy vissza tér belé az élet. A hatása bámulatos.
Megnézte a kezét és már a karcolások is kezdtek szemmel láthatóan gyógyulni.
- Ohh, hogy milyen gondoskodó vagy Sakura - gondolta és ismét felnézet, hogy láthassa Sakura szemeit.
Ekkor ráfagyott az arcára a mosoly. Sakura fején kidagadt az ér és karba tett kézzel úgy magasodott fölötte. Naruto ekkor vette észre, hogy amíg jobb kezének gyógyulását figyelte a bal keze lecsúszott az ágyról egyenesen Sakura jobb combjára. Tudta mi következik...most már tényleg két nap lesz a felépülése. De meglepetésére Sakura csak üvöltözött vele.
- Na meddig bámészkodsz még? Tsunade sama fog visszajuttatni ide, ha azonnal nem hagysz fel a perverz gondolataiddal és indulunk oda hozzá! - azzal sarkon fordult és távozott.
- Várj Sakura. Az nem is úgy volt - kiáltotta utána és máris szedelőzködött, hogy kövesse.

Eközben Tsunade irodájában.
- Értem. Szép munka volt Yamato. De miért sérült meg megint Naruto? - kérdezte Tsunade.
- Nem is értem. A harc jól haladt a tervek szerint pont ahogy Naruto kitervelte, de egyszer csak Sakura "lefagyott".
Ekkor Sakura felé küldtek vagy jó harminc surikent. - kezdte a beszámolót Yamato
- Az Sakurának nem gond, hiszen az én tanítványom. Térj a lényegre. Nincs időm a teljes harcot végig hallgatni.
- Az igaz, hogy Sakurának nem gond, de Ő még sem mozdult. Ekkor ugrott oda Naruto, hogy megvédje. A végeredmény: Sakura sértetlen maradt és volt egy új Naruto sündisznónk.
- Értem. - válaszolta.
- Azaz, hogy pont nem értem, hogy ilyen rutin munkákban sérülnek meg mindig. És mindig Naruto. Még ezt is helyre kell tenni mielőtt átadnám neki a posztom. Milyen Hokage aki többet van kórházban mint az irodájában? - gondolta Tsunade.
- Kapsz egy küldetést Yamato. Teljesen egyedül kell menj és senki nem tudhat rólad, a jelenlétedről vagy a nyomozásodról. Még Narutoék sem!. - mondta erősen nyomatékosítva hangerővel ami Yamato esetében teljesen fölösleges volt, mert minden küldetést komolyan vett.
- Mi a küldetés? - kérdezte, enyhén furcsállva a leendő küldetéseinek körülményét.
- Lesz egy találkozó innen nyugatra Border város szélében. Hogy honnan tudom lényegtelen. A lényeg, hogy nem tudjuk kik a résztvevők, de azt igen, hogy fontos információkat juttatnak ki Konoha területéről és nem tudjuk kinek és kik. A feladatod, hogy oda menj megtudd a résztvevők személyét lelepleződés nélkül és kiderítsed a megbízó személyét is. Tehát legalább egy személyt követned is kell.
- Értettem. Mikor lesz a találkozó? - talán a szokottnál is éberebb lett, mert mint ANBU tag a biztonsági kérdések érzékenyen érintették.
- Két napod van oda érni. És még egyszer mondom, nem találkozhatsz senkivel. A hely: a várostól keletre lesz egy már használaton kívüli kút egy kunyhóval. Ott lesz pont délben. Indulj.
- Igen. - és azonnal el és tűnt a padlóban.

- Shizune hívjad ide Shikamarut mielőtt ide ér Naruto. - adta parancsba türelmetlenül Tsunade.
Már Yamato beszámolóját is túl hosszúnak találta, nem akart még Naruto utáni megbeszéléssel is időt húzni.
Ekkor kinyílt az ajtó.
- Ehhh, sejtetem, hogy keresni fogsz. - állt az ajtóban Shikamaru.
- És még a hallgatózásról is beszélni fogunk. De örülök, hogy most nem az ablakomat használod forgóajtónak. - közölte teljes egyszerűséggel Tsunade.
- Kezét védekezően felemelve és egyet hátra lépve - Hé-hé-hé, nem hallgatóztam...éppen most értem ide.
- Jól van. De most beszélni akarok veled. Csukd be az ajtót. - előre hajolt és összekulcsolt kezei fölött nézte Shikamarut miközben azt próbálta kitalálni, hogy mennyit tud már előre a mondandójából.
- Ma el fogsz menni egy küldetésre Narutoval és Sakurával. De számodra más parancsaim is lesznek mint nekik. - tovább fürkészte a srác szemét, hogy lát-e rajta bármi meglepetést. Természetesen semmi.
- És gondolom tartsam kordában, mert úgyse lesz ott más aki képes lenne rá. - közölte teljes közönnyel.
- A francba az éles eszével. Ha leütném és egy verembe élve eltemetném vajon előbb fulladna meg vagy előbb találna kőolajat? - játszott el a gondolattal. - De térjünk a lényegre. -Emlékeztette ismét magát.
- Ez csak az egyik ok amiért küldelek. A második, hogy tudni akarom, hogy most az ANBU nélkül mennyire életképes a csajozás terén. - nagy levegőt vett...vesztére.
Shikamaru nem nagyon szokott közbe szólni (túlzottan is "kellemetlennek" találta), de most nem állta meg szó nélkül.
- Ez teljesen értelmetlen.
- És mégis miért? - kérdezte Tsunade ingerülten. Nem igen szokott hozzá, hogy Shikamaru közbe szól és értelmetlennek titulálja az egyik parancsát. Ez most "sok volt a jóból".
- Az ANBU-kat leállítottad róla ma reggel, akikről tudta, hogy jelentést készítettek róla, még ha nem is tudta milyen céllal. És most alig egy óra múlva a nyakába ültetsz ENGEM akiről pontosan tudja, hogy a tanácsadód vagyok. Szerintem pont olyan feszélyezve fogja magát érezni, mint eddig. - mondandója végén megrántotta a vállát ezzel jelezve, hogy fölöslegesnek találja a további fejtegetését a gondolatmenetének.
- Értem. De mint barátja mellett lehet, hogy egy hajszálnyival oldottabb lesz és azt Te már észre tudod venni.
- De térjünk a harmadik és legfontosabb utasításomra. Figyeld meg, hogy Naruto miért érkezik vissza MINDEN küldetéséről sérülten az elmúlt fél évben. Még "C" osztályú küldetésen is képes volt összeszedni két napig gyógyuló sérüléseket.
- Ehhh, de tudtam. Kellemetlen, de a barátom után fogok kémkedni. - törődött bele Shikamaru.
Kopogtattak.
- Szabad! - kiáltott kifelé Tsunade.
Naruto és Sakura lépet be.
- Na, pont jókor jöttetek. Hogy van a sérülésed Naruto? - kérdezte Tsunade.
- Kösz jól Tsunade nagyi. Sakura csodákra képes. - mondta miközben törzskörzéssel illusztrálta a nyilvánvalót.
- Á dehogy, úgyis csak felületi karcolások voltak és annak eltüntetésében is Narutoé az érdem - szerényen Sakura.
- Ugyan Sakura, hiszen Te....
- Kuuuussss legyen. Nem délután traccspartira jöttetek. Küldetésem van számotokra. - ezzel véget is vetett az udvariaskodási versenynek.
- Ugyan már Tsunade nagyi. Ez zsinórban a negyedik küldetés amikor még egy nap pihenőt sem kapunk. Totál kivagyunk.
- Ha vissza jöttetek garantálok nektek legalább egy hét pihenőt. De most olyannal jutalmazlak amit nagyon rég óta vársz. - "Ez majd felcsigázza kicsit" gondolta.
- Váááó, ingyenessé teszed egész Konohában a Rament? - csapta össze a kezét Naruto és szemmel láthatólag a nyálkiválasztás is azonnal megindult nála.
- Nem. De megkapod egy év után az első "A+"-os küldetést. - vetette be a nagyágyút, hogy további vitákat elkerülhesse.
- Váááó, király. És mi a feladat? - kérdezte Naruto totálisan felvillanyozva.
- A folyók országával megszakadt minden kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatunk, ami magában nem lenne akkora meglepetés, mert sosem sikerült ezzel a szomszédunkkal nagyon szoros kapcsolatokat kialakítani, de minden szövetségesünk is így járt. Így tehát elmentek a folyók országába és körbe szaglásztok. Kerülitek a balhét és a feltűnést, de nem kell rejtőzködni. Tudjátok meg mi lehet ennek az egésznek a hátterében. A harcot kerüljétek, nem kell kirobbantani egy háborút. Bár egyébként sem, hiszem, hogy hozzá mernének nyúlni egy Konoha ninjahoz. Ahhoz túl
kicsik, hogy balhézni akarnának.
- Király, megyek és szolok Sainak és Yamatonak.
- Nem. Mindkettőnek más feladatot adtam, ezen kívül ez egy felderítési munka ahol alkalmasabb a három fős egység. Kevésbé feltűnő, könnyebb koordinálni. A harcokat ahol a négy fős csapatoknak van előnyük a legvégsőkig kerüljétek!
- Akkor ismét csatlakozik hozzánk Sasuke? - reménykedve kérdezte, de Tsunade arcát nézve azonnal tudta a választ.
- Nem. Shikamaru megy veletek. Ő a profi a kellő következtetések és döntések hozatalában.
- És Sasuke mikor lehet újra a csapatunk tagja? - immár negyvenedszerre tette fel ezt a kérdést Naruto mióta Sasuke ismét Konohában volt.
- Sasuke most Konohamaru csapatának vezetője és a Ti csapatotoknak nincs rá szüksége. - Próbálta lezárni a vitát Tsunade.
- De a mi csapatunkhoz tartozik és a barátom. - Vágott az asztalra Naruto.
- Az lehet, de a Ti csapatotokban Shikamaru jounin, Sakura szintén és az Én tanítványom, Te pedig Jiraiya tanítványa vagy. Másoknak viszont el kell egy erős tanár. Eljön az ideje, hogy mindenkinek saját csapata lesz, de ez még nem jelenti, hogy vége a barátságotoknak. Végeztem. Induljatok. - a székével elfordult az ablak felé ezzel is jelezve, hogy lezártnak tekinti a társalgást.

Harmadik rész.

A Folyók országát könnyű volt elérni, naplementére már egy közeli városkában kerestek fogadót. Shikamaru teljesen kipihent volt Sakura és Naruto számára pedig ez a haladási tempó teljesen szokványosnak számított. A szállás keresés egy kicsit nehezebb volt, mert az egész falu inkább egy "lepukkant koszfészek" jelzőért vetekedhetett volna, sem mint a "vendégszerető kisváros" címért. Mikor találtak egy rendeset, akkor meg az alvási renden volt vita.
- Szerintem aludjunk mind külön szobában. Így kevésbé feltűnő és ez a legfőbb utasításunk, hogy ne keltsünk feltűnést. - javasolta Sakura.
- Ehh, a fejpántunkról tudják, hogy Konohai ninjak vagyunk, így már most célpont vagyunk és még ha nem is rontanak ránk azonnal akkor is ellenséges területen. Már az magában feltűnő lenne, ha megpróbálnánk nem feltűnően viselkedni. Ráadásul, ha rajtunk akarnak ütni akkor sokkal könnyebben szakítanak el a csapattársunktól, ha külön vagyunk.
- Hééé, Én tudom a megoldást! Majd leszek Én egy szobában Sakurával és akkor nem kell félnieeeee - a mondat végét már csak úgy repülés közben fejezte be, amihez a kezdősebességet Sakura biztosította.
- Te perverzebb vagy mint két Jiraiya. Csak nem gondolod, hogy ilyen egyszerűen a közelembe férkőzhetsz. Rendben Shikamaru, akkor egy szoba lesz, de hajnalban tovább indulunk, mert itt aztán semmit nem tudunk meg.
- Sakura. Szerintem legalább délig kellene aludnunk... - Bár Naruto itt befejezte a mondatot, de gyorsan folytatta, látva Sakura arcát - ...,mert nagyon fáradt lehetsz. Valahogy sokkal finomabban bántál velem a megszokottnál.
- Sakura kissé megenyhült hallva, hogy aggódás van Naruto szavai mögött nem megint perverzió, de azért nem hagyhatta válasz nélkül - Nem vagyok fáradt Te tulok, de csak hátráltatnál, ha már a küldetés elején lesérülnél.
Végül kivetek egy "szobát", mely mindenki számára elég tágas volt, de ágyak nem voltak benne. Egyszerűen így olcsóbb volt. Megvacsoráztak és nyugovóra tértek hálózsákjaikban.
Az este folyamán Sakura egy percet sem tudott aludni.
Nem azért ütötte meg gyengén Narutot, mert fáradt volt. Szerette ezt a nagypofájú srácot, aki visszahozta Sasukét, aki minden küldetésen védte és már többször is az életét kockáztatta a küldetés kudarcának lehetőségének árán is, hogy megvédje. És mindezt tudta is. De mikor? Mikor változtak meg az érzései? Neki most nem Sasuke után kellene sóvárognia? Akiért mindvégig küzdött. És lám, most hogy elérhető közelségben van mégsem Sasuke köti le a figyelmét. De mikor változott meg ennyire? És Ő változott, vagy Naruto? Azt már régen tisztázta magában, hogy nem Sasuke miatt
kezdett el küzdeni, hogy nem miatta akart erősebb lenni, hanem Naruto miatt. Naruto. Aki akkor is teljes bedobással harcolt, hogy vissza hozza Sasukét amikor tudta, hogy Ö Sakura Haruno az egész életét képzeli el Sasuke oldalán. És Ö miben segített? Csak egyre több veszélynek tette ki Narutot a gyengeségei miatt. Így hát elkezdte tisztelni, de ebből mikor lett szeretett? Ilyen és hasonló gondolatok kergették egymást a fejében, mikor arra lett figyelmes, hogy Naruto légzése egyenletessé válik. Túl egyenletessé. Rájött, hogy Naruto felébredt. De valami nem stimmelt. Amikor Naruto felébred mindig hangoskodni szokott, vagy panaszkodik valami miatt, most meg szándékosan nyomja el még a lélegzésének zaját is. Hát elkezdett figyelni.
Neszeket hallott kintről...valaki kint van és lopakodik.
Neszek voltak alattuk és felettük is. Ez nem stimmel. Alattuk lakó lehet, hogy felébredt, de felettük csak a tető van.
Amint ezt végig gondolta, hirtelen minden irányból hatalmas üvöltés. Az ablak berobbant és két árny repült be rajta. A padlóból szintén két alak robbant ki, míg a tetőről további hárman.
Azonnal kapott a kunaiért amit még esténként is maga mellett szokott tartani amikor küldetésen van, de hiába. Nem volt mit kivédeni és nem volt kit megtámadjon. Pedig nem csak képzelte...nem biztosan nem.
Rávette magát, hogy jobban körülnézzen a sötét szobában. Nem volt nehéz, szeme már hozzá szokott a sötéthez. Látta, hogy Naruto és Shikamaru is ébren vannak, de csak Shikamaru arckifejezése tükrözte az Ö értetlenségét. Tovább fordította tekintetét a szobán és meg találta a lukat a padlón és előtte öten feküdtek a padlón és másik öten fölötte álltak. Gondolkodás nélkül rávetette magát a legközelebbi álló alakra, de ekkor hirtelen megdermedt. Nem tudott mozdulni. Mi ez elkapták? Hol? Ki? Hogyan?
Lenézett a padlóra és látta ahogy éppen visszavonulót fúj Shikamaru árnyéka.
- A francba. Ketten elmenekültek. - Naruto szakította félbe az összes gondolatát és azt a viharos belépő utáni csendet ami általában az első kunai összecsapásig pecsételi meg a harctér hangulatát.
- Mi a franc ez Naruto? - ekkora már megértette, hogy Shikamaru azért állította meg, hogy ne csapja le Naruto klónját.
- Semmi, csak ezek az alakok követtek mióta betértünk a faluba és hát kíváncsi voltam mit akarnak. Rájuk állítottam egy-két klónt, de ezek a barmok sem tervezni, sem csöndben mozogni nem képesek. Amikor végre tiszta volt, hogy megtámadnak közbeléptem. De sajnos kevés klónt csináltam és még egynek fel is kellett oldja az jutsut, hogy tájékoztasson. Persze erre felébredtem, de így ketten megléptek. Majd utánuk megyek. He-hehe. - mondta, miközben a fejét vakarta hátúról. Olyan volt mintha szégyellte volna, hogy nem tudta mind elkapni...még kicsit el is pirult.
- Te Naruto, Te mikor vetted észre őket? - kérdezte Shikamaru
- Hát amikor megálltunk a fő utcán közvetlenül az első boltoknál. Bár szerintem Ők már régebben kiszúrtak minket.
- Ez totál kellemetlen. Én semmit nem vettem észre.
- Tudod mióta Tsunade nagyi megfigyeltet az ANBU-val azóta ezt nem gáz kiszúrni. Bár az első időkben még keresgélnem kellett. He-hehe.
- Téged megfigyelt az ANBU, Naruto? - fakadt ki Sakura - Mikor? Mióta? Hol? Hogy képzeli...?
- Nyugi Sakura. Biztos jó oka volt rá. - csitítgatta Naruto.
- Ehh, ez kellemetlen. Kifordult a világ magából. Sakura ordibál és Naruto nyugtatja. Bizarr. - Gondolta Shikamaru, de inkább csöndbe maradt hátha nem esik le Sakurának, hogy Ő is tudott róla.
- Mikor és mióta Naruto? - folytatta Sakura.
- Hát kb. fél éve tudok róluk és 0-24-ben. Még a küldetéseinken is ott voltak. - pislogott és próbálta kitalálni, hogy miért fakadt ezen annyira ki Sakura.
- A küldetéseinken? "voltak"? Hányan? - ebben a pillanatban lerogyott a földre.
- Négyen. Mindig. Ezért csináltam klónokat amikor a városban voltam és nem veletek találkoztam. Dolgozzanak csak meg a követésemért. - és megint mosolyba fordult a szája széle.
- És én semmit nem vettem észre? - immáron totál maga alatt volt Sakura.
- Nyugi, nem téged figyeltek. Engem meg nem zavartak. Tudod mindig is szerettem volna háziállatot és kaptam négyet és még etetni sem kellett őket - ekkor már Narutoból kiszakadt a harsány nevetés. Majd hirtelen abba maradt.
- Persze voltak pillanatok amikor jobb szerettem volna háziállatok nélkül élni, de már úgyis vége. Ma még nem láttam egy ANBU-t sem amióta megérkeztünk Konohába. Igaz cserébe itt van Shikamaru.
- Nagyon köszönöm Naruto, hogy én vagyok az új háziállatod. - fogadta kicsit keserűen a hasonlatot.
- T-te tudtál erről? - Sakura ekkor már az öklét rázta és alig fél méterre volt Shikamarutól.
- Igen Sakura, tudtam,- nem vette félvállról a lány öklét, úgyhogy inkább megkötötte az árnyékával, majd folytatta - de nem tehettem róla és Én is beszéltem rá az Ötödiket, hogy le kellene állni erről.
- Javasolhatom, hogy foglalkozzunk a mi kis éjszakai vendégeinkkel? - kérdezte Naruto.
Ekkora a klónok összehordták az alélt testeket a szoba ablaktól legtávolabb eső sarkába és megkötözték őket. Sakura végig nézett rajtuk és még mindig meglepte, hogy Naruto ilyen gyorsan elintézte őket. Folyamatosan látta fejlődni és tudja mire képes, de nem gondolta volna, hogy a klónjai ilyen gyorsan leszerelnek...egy-kettő-három....hét ninja-t.
- Naruto, nem azt mondtad, hogy kettő meglépet? - kérdezte Sakura.
- De.
- De ketten jöttek lentről, ketten az ablakból és három felülről. Az hét. És a sarokban is hét van. Akkor vannak még itt? - és ugrott az ablakhoz, hogy körbe kémleljen.
- Nincsenek. Ketten még voltak kint, de elfutottak. Azt hiszem ők voltak a szállásadóink.
Ekkor Sakura vissza tért a szoba közepére. Shikamaru oda ment az egyik fogolyhoz és minden előzetes jelzés nélkül lekevert egy pofont. A fogoly felébredt. Körbenézett és egy pillanatig látszott rajta, hogy nem érti a helyzetet, majd rájött, hogy elfogták. Körbenézet és meglátta másik hat társát. De vajon mikor történt? És ilyen gyorsan?
- Azt kérdeztem, mi a neved? - kérdezte Shikamaru teljesen közömbös ábrázattal. Ez teljesen kirángatta a gondolatmenetéből.
Odafordult vallatójához és a szemébe meredt. Azonnal felmérte, hogy ezzel semmire sem megy, mert a vallatója nem kispályás.
- Nem mondok neked semmit. - felelte dacosan.
- Nem? - és ebben a pillanatban egy árny csapott ki vallatója alól, mely megragadta torkát. Fuldokolni kezdett.
- A nevem Shikamaru. - és mosolygott hozzá - Örülök, hogy megismerhetlek. Most már elárulod a neved, vagy majd bemutatkozol a révésznek?
Az idegen felmérte ismét Shikamaru arcát és látta, hogy a szemének komolysága nem változott semmit.
- Ezt a fazont hidegen hagyja a sorsom, jobb lesz ha nem ellenkezek. Majd megszökök amikor lesz rá esélyem - gondolta magában.
- Ezinoru Spara - köhögte.
Ekkor az árnyék szorítása enyhült. Majd visszavonult teljesen.
- Helló Spara. Látom égsz a vágytól, hogy elmeséld miért is támadtatok ránk. Ohh, és ne próbálj hazudni, az igen...hmm...kellemetlen lenne.
Spara csak nézet vissza rá, de nem szólt. Shikamaru gondolta besegít.
- Nos? Mit akartok tőlünk? Az tiszta, hogy nem vagytok ninjak az álruha ellenére sem. Kinek dolgoztok? - és szép lassan elindította visszafelé az árnyékát Spara nyaka felé.
- Oké, oké. Csak hívd vissza azt a vackot.
Shikamaru megtette.
- Az úgy volt, hogy a földesúr egy pár hónapja megemelte az adókat és mindenkinek elvette a földjét. De lehet rajta dolgozni, csak bérelni kell. Így sokan elszegényedtek és elvesztették mindenüket. Köztük én és a családom is. - ennél a pontnál oldalra biccentet, hogy jelezze a többiek a családja tagjai - Semmi megélhetésünk nem maradt, csak a földesúr egyetlen olyan rendelete ahol sok pénzt kínált. A rendelet szerint aki értesíti a földesurat vagy annak kirendeltségét ha idegen jön az országba, vagy egy lakó megpróbálja elhagyni az pénzjutalmat kap. Így hát kiköltöztünk a
ország szélére, hogy mi lehessünk az elsők akik értesíteni tudjuk a földesurat. Ez eleinte jól is ment, úgy két hónapig. Ekkor viszont jöttek más lakosok is akik kik akartak túrni a helyünkről. De sikeresen megvédtük magunkat. Viszont még sem örülhettünk, mert kevesebb mint egy hét múlva megjöttek a földesúr démonai...Szörnyű volt. - kezébe temette az arcát és elkezdett zokogni.
- Démonai? - kérdezett vissza Shikamaru.
- Igen. A mondák szerint (de ezt mindenki maximum csak suttogni meri és közülük is sokan eltűntek), a földesúrhoz a rendeletei előtt egy héttel három démon látogatott el. És miután a földesúr megtagadta kérésüket a fővárost megtámadták. De ez nem lehet igaz, mert a földesúr a legfőbb erőit már másnap oda hívatta de mégis az állítólagos csata kevesebb mint egy órát tartott. Csak hébe-hóba találtunk embert aki azt mondta volna hogy a fővárosból jött, pedig az nagy hely és sokan jöttek mentek annak idején. De ezek az emberek sem mertek nagyon semmit sem elárulni. Féltek.
- Rendben. És mi történt a határfalúnál?
- Miután porig égették és minden második embert megöltek, egy tiszt azt mondta, hogy ne merjük újjáépíteni vagy új települést építeni a határtól 50km-nél közelebb, mert akkor legközelebb mindenkit megölnek és három szomszédos falu lakóit is. Ezek után persze nem volt mit tenni, mivel nem volt semmink szóba sem jöhetett egy új település, hát ide költöztünk. Ez 54km-re van a határtól.
- Furcsálltam is, hogy miért nem találtunk előbb semmilyen másik települést. Folytassad.
- Egyszer hallottam, hogy egy falu lakói közelebb költöztek mint 50km és tényleg a démonok lecsaptak négy falura. Senki nem próbálkozott többet.
- És ha csak értesíteni kell a földesurat akkor miért támadtatok meg?
- Több mint négy hónapja ide kényszerültünk költözni, de addigra már alig jöttek és alig mentek emberek. Kifele senki nem próbálkozott már egy ideje, csak befele 1-2 utazó. Így hát ez a jövedelem is kezdett szűkös lenni, de ha holtan szállítunk le titeket akkor sokkal több lett volna a fejpénz és akkor még egy darabig kihúztuk volna. Így hát amikor megláttunk titeket a falu határánál akkor összegyűltünk és azt mondtuk megpróbáljuk. Ti csak hárman vagytok, mi kilencen. Az esélyek mellettünk szóltak. Ennyi a történet.
- És mit értesz azon, hogy Démonok? Maszkos emberek? - kérdezte tovább kis gondolkodás után.
- Nem ezek szinte semmilyen emberi alakkal nem rendelkeznek.
- Szinte? Mondjad már ember. - kezdte elveszteni a türelmét. Sehogy nem fért bele a logikája által felállított rendszerbe az a kevés dolog amit eddig Spara elárult neki a Démonokról.
- Hát általában van fejük és arcuk, de többnyire az sem emberi. Az egyik szomszéd falubeli azt mesélte, hogy látott olyat akinek a fejéből szarv nőt ki, mint egy rinocéroszé. Háromszor is rálőtt az íjával, de a vesszők lepattantak róla. Csoda volt, hogy túlélte.
Ekkor Shikamaru felállt és oda ment Narutohoz és Sakurához.
- Shikamaru. Te mióta tudsz ilyen jól vallatni? - kérdezte Naruto és Sakura korusban.
- Tudjátok, nem csak az Ötödikkel beszélgetek egész nap. Ibiki tanítványa vagyok mióta megvan a jounin vizsgám. De most térjünk a tárgyra. A küldetésnek ezzel vége. - szögezte le nemes egyszerűséggel.
- Mii? De hát miért? Még fél napja sem vagyunk itt. - kérdezte Naruto.
- Na persze, Narutonak semennyi akció nem elég - gondolta, majd belekezdet a magyarázatba.
- Az Ötödik megmondta, hogy kerüljük a csetepatét. Az ott a sarokban meg igazat mondott a rendelkezésekről, így nem tudunk úgy tovább haladni, hogy a nyakunkba ne legyenek. A következő faluban ismét meg fognak támadni, vagy nyakunkra küldik a Démonokat. Úgyhogy harc nélkül nem tudunk beljebb jutni. Értesíteni kell a Hokagét a fejleményekről és ezeket meg magunkkal visszük, hogy Ibiki sensei kihallgathassa. -fejezte be rövidre szabott válaszát.
- Nem lehet Shikamaru - vette át a fonalat Sakura - Tsunade sama azt is mondta, hogy ne kezdjünk háborút kirobbantani. A shinobi nemzetek közti megállapodás értelmében egy shinobi lehet fogoly, de ha őket is elvisszük az már ember rablás. Ráadásul Te mondtad, hogy igazat mondott.
- Igazat. A rendelkezésekről, de valamit titkol és én még nem vagyok olyan jó, mint Ibiki sensei. Ha megfigyeltétek akkor a mészárlás elmesélése óta egyre nyugodtabb. Ott még ki is fakadt, de azóta semmi. Biztosan titkol valamit, hiába látszik nagyon közlékenynek... - folytatta volna, de Naruto belé fojtotta a szót.
- Vissza jöttek a vendéglátóink és velük van még három fazon. Ezek lesznek a démonok. Az egyiknek szarv nőt ki a fejéből, pont ahogy Spara mesélte. - mondta Naruto és felállt. - Most el kell tűnnünk és a többit megbeszéljük útközben.
- Hehe, most már nektek reszeltek. A többiek értesítették a Démonokat. Hiába menekültök, nektek annyi. Mi meg majd szépen felmarkoljuk a jutalmunkat. - csillogott a győzelem mámora Spara szemében.
- Naruto, honnan tudod? - kérdezte Sakura miközben kifelé kémlelt, de semmit nem fedezett fel.
Spara kis monológjára senki sem vette a a fáradságot, hogy válaszoljon.
- Tudod Kakashi egyszer azt mondta, hogy az árnyék klónokat eredetileg felderítésre használták. Így hát amikor ezeket elfogtuk csináltam még és kiküldtem őrszemnek.
- Mikor csináltad? Én nem láttam. - lepődött meg Sakura.
- Amikor Shikamaru megállított az árnyékával. De most tűnjünk innen. - azzal a klónjai felkapták a foglyokat.
Éppen időben, mert ekkor egy hatalmas tűzgolyó kezdet száguldani a ház felé. Naruto, Sakura és Shikamaru a pillanat tört része alatt kijutottak a ház átellenes pontján. A tűzgolyó becsapódott.
A két szintes ház a másodperc tört része alatt vált semmivé.
- Úr isten. Ilyen tűzgolyót még Sasuke sem tud csinálni, pedig ez Uchiha specialitás. - gondolta, majd azonnal körbenézet, hogy a csapattársai jól vannak-e. Egy pillanatra mintha Gamakichit látta volna eltünni, de ezen ismét nem volt idő gondolkozni.
- Naruto. Azokat hagyd itt és csaljuk őket a fák közé. Nyílt terepen semmi esélyünk ellenük. - kiáltotta oda Shikamaru.
Naruto azonnal bólintott és a klónjai letették az alélt foglyokat. Csak Spara volt magánál és préselt ki magából egy gyenge rköszönömr1;-öt. Megszüntette az árnyék klónokat azonnal és csatlakozott Sakura, Shikamaru pároshoz akik már rohantak is a fák felé. Gyorsan sikerült felzárkóznia.
- Naruto, hol vannak a klónjaid? - kérdezte Shikamaru.
- Feloldottam a jutsut. Tudod nem volt sok időnk pihenni mostanság, úgyhogy inkább óvatosan bánok a chakrámmal. Ezek a srácok nem pehelysúlyúak.
- Pedig szükségem van rájuk. Van egy tervem. - kezdte és gyorsan kifejtette.

Eközben a háztól alig pár száz méterre a három Démon és két kísérője állt.
- Neee! Nem ezt ígértétek. Bent volt a fiam - kiáltotta egy idősebb asszony.
Talán nem is volt annyira idős mint aminek az ember elsőre gondolta volna az ősz haja miatt. Az arcán alig volt egy-két mélyebb ránc, amit a sok szenvedés vájt oda. Ettől teljesen kortalannak látszott. Ő volt Spara anyja.
- A fiam. - roskadt le a földre arcát kezébe temetve. Arcán hirtelen számos új barázda jelent meg, mutatva a korát és az újabb csapását az életnek.
A három démon mit sem törődött az összeroskadt asszonnyal. Csupán egy karlendítéssel leütötték, hogy befejezzek a siránkozást.
- Ehh, megléptek. Ott iszkolnak az erdő felé. Gyerünk. - mondta az egyikük.
Komor tekintete elárulta, hogy nem az a "habókos" típus. Rövid pattogós parancsaiból bárki rájöhetett, hogy ö volt a vezér. Teljesen emberi alakja volt leszámítva az arcát, mely valószerűtlenül merev volt. Mintha egy márványtömbből faragták volna bár azt is csak úgy légkalapáccsal. A másik furcsasága, hogy csak félkarú volt.
- Ezek Konohából jöttek és köztük van a kilencfarkú is - állapította meg a csapat egyetlen női tagja.
"Női". Ez talán kicsit túlzás, bár valószínűleg az volt valamikor. Most inkább hasonlított egy nő, egy boa és Orochimaru keverékére.
- Akkor ne vegyétek őket félvállról. Azonnal mindenki a legmagasabb szinten használja az átokpecsétet - mondta a vezérük és azonnal ö is aktiválni kezdte.
Megváltozott. Faragatlan márványtömb arcából csáprágók nőttek ki. Teste megnyúlt és bár előzőleg félkarú volt mostanra több is lett belőle mint kellene. Harmincnál is több végtagjával könnyen növelte meg a sebességét, hogy az üldözésnek mihamarabb véget vessen. De társai sem úszták meg alaposabb változás nélkül. A csapatuk női tagja elvesztette lábát és immáron óriáskígyóként száguldott prédája után. Harmadik tagjuk a "rinocérosz fejű" kezei helyére óriási kalapácsok nőttek, melyből oldalirányban 30 cm-es tüskék meredeztek. Bőre színe ugyanazt a szürke árnyalatot vette fel mint társaié, de ö még egy világos csíkot is kapott a hátára. Ezzel a megváltozott formával semmi perc alatt utolérték az egyébként is fáradt prédáikat. Már csak 5m választotta el őket Sakura, Naruto, Shikamaru triótól amikor váratlan dolog történt.
Hirtelen prédáik megálltak egy kellően vaskos ágon és szembe fordultak velük.
- Hehe, most be jöttetek a csapdánkba. Azonnal kilapít titeket Uzumaki Naruto a leendő hatodik Hokage. - mutatott végig a díszes társaságon, miközben másik kezét a csípőjére tette.
- Heh, ne beszélj sületlenséget kis vakarcs - mondta a kígyónő és már lendült is volna előre.
De nem sikerül megmozdulnia.
- Megvagytok. Sakura Te jössz! - kiáltotta Shikamaru aki mostanra az üldözői háta mögött volt és megkötötte őket saját árnyékával.
Sakura fentről érkezett. Hatalmas chakrát összegyűjtve az öklében, hogy ezzel gyorsan pontot tehessen a harc végére. De ekkor a kígyónő kinyitotta száját és irgalmatlan magas és erős hangon sikított. Naruto térdre rogyott és azonnal megszűntek a klónjai akiket az alakváltó jutsuval tett hasonlatossá Shikamaruhoz és Sakurához. A valódi Sakura úgy pattant le a hanghullám által előállított falról, hogy hat méter repülés után Narutot is ledöntötte. De Shikamaru sem járt jobban. Az erős hang Őt is a jutsuja feloldására kényszerítette.
A kígyónő abbahagyta a sikítást és győzedelmesen csípőre tette a kezét.
Naruto és Sakura éppen kezdte összeszedni magát amikor csatlakozott melléjük Shikamaru akit lévén a támadóik mögött volt nem viselt meg annyira az erőteljes hang.
- Na jó ezzel nem megyünk semmire. - mondta és közben segített Narutonak talpra állni. - Szét kell választani őket. Naruto. Tied a sok karú. A klónjaiddal Te vagy a legalkalmasabb ellenfél egy ilyen ellenséggel szemben. De legyél óvatos, még nem tudjuk mit tud.
Tekintete átfordult Sakurára. Látta, hogy a lányt alaposan megviselte az előző ellentámadás, de mégis képes folytatni a harcot.
- Sakura. Tied a kígyónő, mert azt már tudjuk, hogy a rinocérosz ellen a fizikai támadások nem hatásosak. Csak meg kell lepned és vigyázz, hogy ne kerülj közvetlenül a jutsujának irányába. Bár szóródik, de ha a háta mögött vagy koránt sem olyan erős.
- Utálom a hüllőket. - mondta fanyalogva, de mégis mosolyogva Sakura.
Shikamaru tekintete átfordult saját ellenfelére. A kalapácskezű rinocéroszra.
- Erről a förmedvényről majd Én gondoskodok - mondta és azonnal kicsapott az árnyékával az ellenfelei irányába.
A Démon trió sem késlekedett. A kígyónő kivágódott jobbra és megpróbálta oldalba kapni őket, míg a százlábú csak kivágódott balra és egy tonna papírt terített ki maga köré.
Sakura fogadta a kígyónőt és oldalba támadva kényszerítette, hogy jutsuját ne tudja használni. Hatalmas ütése csak milliméterekkel kerülte el célpontját aki a támadást felfedezve inkább a gyors kitérés mellett döntött.
Naruto átugrott egy a százlábúval szemközti ágra és alaposan felmérte az ellenfele esetleges lehetőségeit. Alig pár pillanat múlva négy klón csapódott ki az ágak közül párban és összesen két rasengan-nal próbálták meglepni.
- Nem rossz. - mondta a százlábú.
Lábai helyett levő karok azonnal akcióba lendültek és rátenyereltek a pergamen tekercsek egy részére. Több száz suriken jelent meg és repült azonnal a klónok felé. Minden klón kapott egy párat, így Naruto támadása sikertelennek bizonyult. A klónok szerte foszlottak. De ezzel nem elégedett meg az ellenfele és máris új idézésbe kezdett a közvetlenül előtte levő tekercsen. Naruto nagy meglepetésére most nem surikenek jelentek meg, hanem darazsakra emlékeztető bogarak százai amik azonnal igazi teste felé tartottak. Ezt Shikamaru is észrevette aki azonnal elfordította árnyékát a mozdulatlanul álló rinocérosz irányából a bogarak felé. Hirtelen árnyéka elhagyta a talajt és mint megannyi csáp vágódott az ellenség irányába.
- Árnyék-senbon jutsu - kiáltotta.
Minden csápból számtalan fekete senbon repült a darazsak irányába és szögezte őket a közeli fákhoz. A következő pillanatban viszont egy üvöltés vonta el figyelmét az előző csapásának eredményességének vizsgálatáról.
- Te az én ellenfelem vagy. Ne fordítsad el a tekinteted - üvöltötte a rinocérosz aki már éppen a közvetlen közelében úszott át a levegőn.
Hatalmas kalapácskeze meglendült és jobbról az amúgy három öl vastag fenyőn keresztül mérte csapását Shikamarura. A fenyő úgy tört ketté mint fogpiszkáló a satuban ezzel mit sem lassítva a csapás sebességén. Shikamaru, hogy a találatot elkerülje, csak egy irányba menekülhetett. Lefelé. Nem is habozott és fél pillanattal később már az erdő talaján találta magát. Hát teljesen elválasztották csapatától és csak remélni tudta, hogy a többiek nem szorulnak segítségre.
A következő pillanatban viszont már gurult is félre a becsapódó rrinóemberr1; hatalmas fentről érkező csapása elől. A célt tévesztett csapás jó kétméteres krátert vájt a földbe, ami jól mutatta erejét. De továbbra sem volt ideje gondolkozni, mert ellenfele ismét felé rontott. Most a feje fölött átugorva kerülte ki a csapást és azonnal ellentámadásba kezdett, hogy az árnyékával megbénítsa ellenfelét. Ellenfele a célt tévesztett csapás után azonnal fordult 180 fokot és még javában csúszott hátrafelé amikor is már előrefelé próbált futni. Shikamaru árnyéka jelentősen lassabb volt ellenfelénél, de ez nem zavarta, mert arra már rájött, hogy ellenfele csak frontális és lineáris (egyenes vonalú) támadásokkal operál.
- Cőő, majd belefut az árnyékomba - mosolyodott el a gondolatra.
Ellenfele ismét már csak három méterre volt tőle amikor összetalálkozott Shikamaru árnyékával.
A hatás elmaradt. Ellenfele meglendítette jobb karját egyenesen Shikamaru felé. Bár Shikamaru megpróbált félreugrani, de ez a kis távolság miatt már nem sikerült teljesen. Ellenfele kalapácskeze telibe találta a bal lábát, melyben a csontok azonnal szilánkossá törtek. Erről árulkodott a reccsenés is amit hallott a találatkor. Pillanatokkal később éles fájdalom hasított Shikamaru lábába és az ugrás végén levő gurulását törött lába miatt már nem tudta befejezni. Elesett és jó egy métert csúszott.
- Mi a fene volt ez? Miért nem fogta meg az árnyékom? - tette fel magának a kérdést és agya a pillanatok tört része alatt kezdte kielemezni a történteket. Felrémlett benne az a furcsaság ahogy ellenfele megfordulva már nem is várja meg, hogy megálljon teste a csuszásban hanem azonnal ismét futni kezd felé ezzel súlyos méterekkel meghosszabbítva a csuszását, így távolodva el ellenfelétől. Eszébe jutott, hogy amikor először sikerült elkapnia akkor nem volt mozgásban és hátulról csapot le rá. Itt viszont minden gondolatmenete félbeszakadt, mert ellenfele a furcsa stílusa ellenére is sikeresen megállította a futását és ismételten felé tartott.
- Ezzel a lábbal nem tudom sokáig kikerülni - gondolta.
Ellenfele már csak 7-8 méterre lehetett tőle amikor hirtelen váratlan irányból érkezett a segítség.
Sakura száguldott lefelé a jobb kezében összegyűjtött chakrával. De nem a rinocéroszt támadta. Shikamaru és a rinó között csapódott be a földbe azonnal hatalmas szikladarabokká hasítva azt, gondosan ügyelve, hogy Shikamarut ne érje el a lökéshullám. A rinocérosz kénytelen volt hátraugrani, mert a feltört talajon ami még mozgásban volt könnyen elveszíthette volna egyensúlyát ezzel esélyt adva váratlan támadójának egy második csapásra.
Csakhogy Shikamaru sem volt tétlen. Árnyékával azonnal kivágott négy árnyék senbont oda ahol annak földet kellett érnie. Terve működött. A rinocérosz pillanatnyi habozása melyet az új helyzet felmérésére használt elégséges volt, hogy az árnyék-senbonok megállítsák. Az árnyék-senbonok másodlagos hatására ugyanis ellenfele megbénult amíg az azokhoz felhasznált chakramennyiséget el nem tudja fojtani. Ezt a technikát azután fejlesztette ki, hogy megbosszulta egykori sensei-ét (Sarutobi Asuma-t)annak chakrapengéivel. Ez a technika sem különbözött attól. De egy ilyen ellenfél ellen maximum egy-két másodpercet jelentett maximum.
Sakura nem is tétlenkedett és azonnal Shikamaru ellenfelére vetette magát, hogy egy ismét felhasználva chakráját egy egészséges pofonnal mutassa be azt a túlvilág révészének.
Ekkor gyors egymásutánban három dolog is történt.
A kígyónő oldalról úszott be a képbe és egy rövid de annál erősebb chakra-hang lökéshullámot küldött Sakura és a rinocérosz közé. Sakura már nem tudta kikerülni a lendület miatt, így védekezőleg a szemei előtt keresztbe tette kezét, úgy hogy ez ne zavarja a látásban. A lökéshullám eltalálta és a közeli fához csapta. A fájdalomtól felsikoltott. Előtte viszont Naruto érkezett közvetlenül a kígyónő mögé (immáron remete formában) és egy hatalmas rúgással Sakura felé küldte (igaz Sakurához képest vagy két méterrel följebb hasította a levegőt). A rúgás ereje akkora volt, hogy már a fához tartó táv felénél leelőzte Sakurát és felhasította a fát, ezáltal viszonylag "puhává" téve Sakurának a becsapódás helyét. Valószínűleg ez mentette meg Sakurát egy gerinctöréstől.
Miközben Shikamaru próbálta felfogni a gyors eseménysorozatokat, Naruto egy remeteformájában levő klónja ott termet mellette és már fel is kapta.
- Ennek a harcnak vége. Húzzunk innen. - mondta a klón.
Választ sem várva elszáguldott vele Sakura irányába, ahol egy másik klón már Sakurát és a kígyónő alélt testét is felkapta.
Naruto vállán a kígyónővel felzárkózott melléjük és Shikamaru értetlen arcát nézve tájékoztatta - Ebben a formában ennyi klónnal fel tudom őket tartani kb. 10 percre. Remélem ez elég előnyt ad számunkra, hogy átérjünk a határon. Az ottani őrjáratok miatt, már nem fognak követni.
- Hmm, Naruto remete formában. Ilyet sem láttam már 3éve. Ezek szerint az Ő ellenfele sem volt valami könnyű falat. Mikor volt ideje összegyűjteni elegendő természeti erőt, hogy átváltozhasson? - gondolta Shikamaru.
- Naruto mintha megértette volna a másik gondolatmenetét, válaszolt a kimondatlan kérdésre. - Amikor felgyújtották a házat és mi kiugrottunk belőle megidéztem Gamakichit és két klónt elvittem a harctérről. Az a tűz jutsu után tudtam, hogy nem éretlen kamaszok fognak kővel hajigálni. De... - és itt már Shikamaru nem hallotta a további fejtegetést, mert a lábát ért trauma miatt elájult.

Naruto terve működött.
Elérték a határt és nem sokkal később egy őrjáratba is belebotlottak. Ott elláttak az addig eszméletlen Sakurát és a törött lábú Shikamarut. Bár mindkettőnek további kezelésre volt még szüksége, így legalább nem Narutora támaszkodtak teljesen. Így jutott egy rövid pihenő Narutonak is addig. Sakura kardoskodott amellett, hogy Ő tud járni, de Naruto kitartott amellett, hogy segítsen neki, tagadva, hogy fáradt lenne. Shikamaru támogatása meg magától értetődő volt.
Közeben kiderült, hogy a kígyónő meghalt, de a teste sok információt rejthetett magába igy annak visszacipelését az őrjáratra bízták.
További egy napba került visszajutniuk a városba, ahol az őrjárat által előzetesen leadott jelentés miatt már a kapuban várták őket az orvosi ninjak.
Naruto a kaput megközelítve leugrott társaival a földre és az utolsó pár métert sétálva tették meg.
Sakura megkönnyebbülten lélegzett fel, hogy most már nem lesz tovább Naruto terhére.
Egész úton amióta találkoztak az őrjárattal ezen rágta magát és felvette előző esti gondolatmenetét az érzelmeiről és bűntudatáról.
Pont amikor a kapuhoz értek jutott magában dűlőre.
- El fogom neki mondani most, hogy mit érzek iránta. Megérdemli. És ha már a segítségére nem tudok lenni, akkor legalább a társa lehetek. Majd apróságokkal fogom meghálálni...azt...mindent.
Átléptek a kapu boltíve alatt és Sakura éppen elkezdte volna mondandóját mindenki előtt, mielőtt valaki a szavába vághatna és megtörné elhatározását. De ekkor egy selymes hang hasított keresztül a köztük lévő téren.
- Naruto! Drága Naruto. - mindenki a hang irányába fordult.
Egy fiatal lány érkezett futva feléjük. Haja hosszú szőke volt, idomai tökéletesek. Alig lehetett náluk néhány évvel fiatalabb. Igen magas és gyönyörű lány volt. Fekete toppot viselt, mely alatt ott kilátszott feszes hasa. Látszott rajta, hogy kisportolt. A hosszú szárú sötét nadrágja kellemesen feszült rajta, de nem annyira, hogy bármiféle mozgásban korlátozta volna. Gyönyörű volt, ezt még Sakurának is el kellett ismernie. Arca teljes naivitásról és szendeségről árulkodott. Odaért Narutohoz, hozzásimult és egy csókot lehelt jobb orcájára. Na ennyit a szendeségről.
Naruto teljesen elpirult.
- Chianchi. Te mit keresel itt? - kérdezte tőle teljes zavarban.
Kicsit feszélyezte a nézőközönsége és főként Sakura.
- Mit fog most gondolni? És Chianchinak és éppen most kell pusziszkondia - gondolta, de közben megjött a válasz az előbbi kérdésére.
- Hát két hete folyamatosan valamilyen küldetésen vagy. De tegnap mondták, hogy ma visszatérsz és, hogy megsérültél. Azonnal látni akartalak. - mondta a maga sejmes érzéki hangján. - Jól vagy? Gyere menjünk a kórházba.
- I-igen jól vagyok - most már fülig pirosan - Nekem semmi bajom. Viszont Sakura és Shikamaru megsérült. Úgyhogy nekem kell jelentést tennem az Öreg hölgynél. Sajnálom - egészítette ki a lány csalódott arcára tekintve.
- Nem kell Naruto, majd én jelentést teszek, - mondta Shikamaru - úgyis sokkal jobban kimerültél mint én. Ha meg az Ötödik kérdezi, hogy miért nem Te teszel jelentést majd elmondom neki, hogy a megígért szabadságodat töltöd.
- Jó lesz ez igy. Gyere Naruto - és már húzta is Chianchi abba az irányba ahonnan az előbb érkezett.
- O-oké. Köszi Shikamaru. - mondta és távozott.
Sakura csak nézte a távolodó Narutot és a csodálatos lányt. Egy világ omlott benne össze.
Fásultan csak ennyit mondott.
- Megyek a kórházba. A jelentés után téged is ellátlak, ha beugrasz. - majd lehajtott fejjel távozott mindenféle sietség vagy lelkesedés nélkül.


Következő rész:

Chianchi vs. Sakura: Ketten egyért.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.